Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

JUHÁSZ PÉTER: Nagy László és a bolgár népdal

Az epikus énekek egyes fakóbb, vérszegényebb kliséit esztétikai okokból hagyta el. Az elhagyott sorok szövege erőtlen, szinte megroggyan, nem áll meg a saját lábán, mankóra lenne szüksége. Megroggyan, mert a szöveget a népdal „szentháromságából" kiszakítva szemléljük. A népdalt nem lehet csak szövegből, könyvből, látásból megismerni. Nagy László azért kényszerült a hosszú epikus dalok szövegének művészi tömörítésére, mert a zenétől és a tánctól elszakítva a szöveg néhol valóban erőtlenné vált. a népdal is „háromszemélyű" (zene, szöveg, tánc). Az egymástól különböző három eleme alkot egy, egymást tökéletesen kiegészítő egységet. A hosszadalmas dalokat Nagy László általában tömörítette, rövidítette, mégis gyakori nála az ismétlés. Hol a sor végén lévő szavakat ismételte meg a következő sor elején, például: Eredj, Jóna, a Dunához, Fehér Duna hűs vizéért, máshol: Hűs vizétől felépülünk!

13 Legény fekszik tengerpartra, Tengerpartod lepedőre

14 hol egész sorokat megismétel. Néhol egy új sorral toldja meg a dalt, például: Vagy Megfordult a Szerecsen a szóra. Megfordult a pokolbéli dervis...

15 Sátor volt az, fehér sátor, Selyemből szőtt fehér sátor! 16 vagy Hízelgő hívás rosszra vall, Török ravaszság tőrbe csal.

17 máshol elhagy egy sort és helyébe írja a gondolatritmus második sorát. Az eredetiben ez volt: Ami volt, elmúlt, elfeledd. És indulj erre.

18 A második sort elhagyta. Helyette új sort írt: Ami volt, elmúlt, elfeledd. Seb ha volt, az is beheged.

19