Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

GÖRÖMBEI ANDRÁS: Nagy László organikus költői világa

szemben egyértelműen vállalja a közösségért küzdó' költői magatartást. Nem a váteszkedést, hanem az ítélkezést: „Szóljon a végszó a kufárlelkeknek, az adóvevőknek. Már émelyítően becukrozva a nép, és alulról fölfelé is csúsznak a romlasztó csókok. Látok én csillagra akasztva egy elárvult ostort. Nekem Ady Endre ostora tetszik." De „vitézi tett"-nek minősül Nagy László ítéletében Csokonai játékossága és európaisága, teremtő érték Tamási Áron szivárványossága és Kondor Béla apokaliptikussága, József Attila és Bartók fegyelme, Szindbád nagyra csavart lángja. Nagyon hosszan folytatható ez a sor. Itt csak jelzésszerűen utalhatok arra is, hogy utolsó kötetének portréverseiben milyen kivételesen gazdag a „gyász áramába vonható ügyek, emlékek, események köre".

17 VII. Nagy László művészete, a paraszti és az értelmiségi világkép elemeit egyesítő szemlélete a saját korában való költői küzdelemben alakult. Dinamikája poétikailag is szemlélhető, mert ebben a vonatkozásban is állandó változás tükre. A kor élményeivel való szembesülés, s a hiteles önkifejezés, megítélés igénye ösztönözte arra, hogy a lírai műfaj újabb és újabb változataival kísérletezzen, hogy irodalmunk egyik legtöbb érvényes lírai műfajt alkalmazó és alkotó költőjévé váljék. Tíz esztendővel ezelőtt, a debreceni Nagy László konferencián Tőkei Ferenc hívta fel a figyelmet Nagy Lászlóval kapcsolatosan arra, hogy: „az igazán nagy művészeknek mindig is a tárggyal adekvát műfaj megtalálása s az egyedi tartalom formájaként való újrateremtése volt a döntő művészi problémája, amelynek megoldásáért sokszor hosszú küzdelmet kellett folytatniuk, s e küzdelmüket eszmeileg, gondolatilag is meg kellett vívniuk, akár papírra vetették esztétikai nézeteiket, akár nem."

18 Tőkei akkor egyetlen Nagy László-i lírai műfajnak, a mitologikus hosszú-éneknek a geneziséhez szolgált adalékokkal a kínai elégia ösztönző hatására utalva. Nagy László poétikai világának gazdagsága önnön változatossága, állandó változása mellett a művészi ösztönzések sokrétűségét is gazdagon kivallja. Az egyes műfajok kialakulása összekapcsolódik az alkotó személyiség egy-egy lelkiállapot-típusával, a rögzült műfajokban alapvető emberi magatartásformák nyernek esztétikai kifejeződést. A korai kéziratos füzetekben Sinka István hatása nemcsak kimutatható, hanem közvetlenül, versben is vall erről Nagy László. Sinkában együtt találta saját lehetőségeit, a népköltészet és a keresztény motívumkör elemeit, műfajilag pedig a dalt és a zsanért egyaránt. Korai költészete a népköltészet sok-sok műfaját kipróbálja. A tiszta dal mellett a később oly gazdagon kibontakozó igéző, ráolvasó hangvétel is~megjelenik a füzetekben. Feltűnik a szerepvállaló készség is. Gyakoriak a szakrális és folklórstilizációk, találunk példát a mágiát közvetlenül őrző gyermekmondókák, állathívogatók, rigmusok versbeli megszólaltatására is. A Kiscsikó-sirató pedig a siratóének archaikus műfaját újítja meg egyénien, a Csodafiú-szatvas pogánykori rítus- és szö-