Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

GÖRÖMBEI ANDRÁS: Nagy László organikus költői világa

megélt paraszti világ és archaikus népi kultúra empirikusan gazdag létélményét a kultúrember intellektuális emelkedettségével, olyan távlatokból is tudta látni és láttatni, ahonnan ennek az organikus kultúrának a teljessége, értékrendje szemléletesen megmutatkozott. Szépség és rútság, gyönyörűség és pusztulás, erkölcs és hitványság a maga helyén, a nagyobb egész természetes arányaiban és szigorú ítéletében jelent meg. A magyar népköltészet és a bolgár folklór sem csak esztétikai jegyeivel, merész asszociációival, évezredes tapasztalatokat sűrítő metaforáival ösztönözte Nagy Lászlót, hanem azzal is, hogy a közösségi létben kikristályosodott szemlélet maradandó értékeként tudatosította benne a cselekvő emberi magatartást.

12 Magában a természet és a népi kultúra rendjében mutatta maradandónak, „múlhatatlan fényűdnek a nemes emberi küzdelmet, a közösségi éthoszt. Olyan világot tehát, amelyben a személyiség sorsa csak a közösségben nyerhet igazi értelmet. S ez értékének fokmérője is. Nagy László költészetének ez a természeti és közösségi szférája végtelenül gazdag: etikai imperatívuszai éppúgy ebből is táplálkoznak, s nyerik hitelüket, mint az élet szépségéért „bolondul" küzdő morális vitalitása. Később, amikor érzékelnie kellett az etikus személyiség cselekvési terének beszűkülését, a személyiség integritásának védelmére hatalmas szellemi és vitális energiákat mozgósított nomád és haramiaszerepeiben, táncbéli táncszóiban, a folklórban megmutatkozó értékekhez kötődő verseiben. Védelmet és bizonyosságot talál ezekben a szerepekben a természetes élettől elidegenedett, ellenségessé vált világgal szemben. Költészetének éppen az az egyik legfontosabb bartóki vonása, hogy a népi kultúra mélyrétegeit a tudatosság szintjére emeli, erővonalait személyiségének hitelével modellszerűen felfoghatóvá erősíti. így küzd a hamis szerepek, a lefokozott élet ellen, így védi személyiségének természetévé nemesített őszinteségét, egyenességet és minőségigényét, léte-létünk értelmét olyan időben is, amikor megtévesztő szerepekben tündököl a merő álság, amikor „átváltoztak a béklyók cukorral-cifra pereccé". De - miként azt például a Bagolyasszonyka mutatja - a folklór organikus teljessége, gazdagsága eszközül szolgál Nagy László számára a személyiség leginkább kifürkészhetetlen titkainak faggatásához is. IV. A kereszténység szintén olyan organikus kultúra, amelyet Nagy László gyermekkorában mélyen megélt, s mely motívumaival gazdagon behálózza költészetét. A keresztény mítosz motívumai is a távlatosítás, egyetemesítés eszközei Nagy László költészetében. Költészetének keresztény motívumköre is sokrétű, rendkívül gazdag modulációjú. Tüzetes föltárása, változatainak és az életművön belüli változásának elemzése könyvnyi terjedelmet igényelne. A keresztény mitikus allúzió és parafrázis is egy organikus és teljes kultúra rendjébe kapcsolja azt az emberi létet, amelyik Nagy László költészetében megjelenik. Szentpáli vers, Zene az istállóban, Játék karácsonykor, Csodák csodája, Rege a tűzről és jácintról, Karácsony, fekete glória, Húsvéti I -í