Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

NAGY CSABA: Déry és André Gide levelezése

^.ÖT a** SC.-ben Jegyzetek 1 Vö. Maurer, Rudolf: André Gide et l'U.R.S.S. (Berne, 1983) 2 A kétlelkű polgár, Magyar Nap 1937. jan. 19., 4. és Szabad Szó 1937. jan. 30., 6. 3 1937. jan. 23. 4. 4 Alap, miután Louis-Ferdinand Céline Mea Culpa (Paris, 1937) című könyve kapcsán megállapítja, hogy „Gide puszta kíváncsiságból, szellemi »fiiggetlenségének« játszi fitogtatásáért nyitotta ki az »ellenzékiség« Pandora-szelencéjét, anélkül, hogy tisztában lett volna játékának következményeivel" (1937. január 26., 4.), J. Bergamin spanyol írót idézi, aki Gide-et személyes sértődöttséggel vádolja (1937. júl. 24., 3.), majd L. Feuchtwanger értékelését közli, mely Gide informátorainak hitelét igyekszik aláásni (1937. aug. 13., 3.) 5 1937. márc. 2., 3. 6 André Gide Oroszországról. Szocializmus 1936. 12. sz. 587-590. 7 André Gide: Retour de l'U.R.S.S. Munka 1937. 53. sz. 1674-1677. 8 André Gide és a bolsevizmus. Korunk Szava 1937. 1. sz. 19. 9. 9 „Ami fontosabb Oroszországnál is." Szép Szó 1936. in. dec. 193-209. Egy későbbi cikkében Fejtő megállapítja, hogy „Gide könyve voltaképpen az európai szellem ultimátuma Oroszország kormányához." (AGide-eset. Népszava 1937. júl. 25., 5.) 10 Gide és a bolsevizmus. Századunk 1937. 2. sz. 63-66. 11 Visszatérés Oroszországból. Egy nagy író világnézeti vívódásai. Pásztortűz 1937. 1. sz. 6-7. 12 Új nyárspolgárság. Magyar Hírlap 1937. febr. 21., 7. A Gide-könyv kapcsán megfogalmazott álláspontját Hevesi később bővebben is kifejtette. (Bolsevizmus és civilizáció. Az európai intellektuel viszonya Moszkvához. Új Szellem 1937. okt. 15. 17. sz. 11-12.) 13Ld. például Milotay István: André Gide és a Holt lelkek. Új Magyarság 1937. aug. 22., 1. 14 Panait Istrati román író trilógiája első két kötetének (Helytelen utakon; A szovjet) megjelenését követően az ügyészség vádat emelt a Génius Kiadó ellen az állami és társadalmi rend fokozottabb védelme érdekében, s a kiadót pénzbüntetésre ítélte, a köteteket pedig elkoboztatta. A fordítókat, Supka Gézát és Braun Róbertet, nem marasztalták el, mivel az 1914:XTV tcikk. 34.§-a kimondja, hogy „ szerző (és a fordító) felelőssége a kiadóra hárul, ha a sajtóterméket a büntető törvénybe ütköző tartalommal egyenesen a kiadó rendelte meg". A perről ld. Magyarország 1932. okt. 13. 230. sz. 4. és 1932. okt. 18. 234. sz. 7. 15 Magyarország 1937. máj. 11. 105. sz. 2. 16 Cserépfalvi Imre szíves szóbeli tájékoztatása alapján. 17 Tamás Aladár: Akkoriban szüntelen fújt a szélt. Budapest, 1976.1. 459. 18 Uo. 460-461. 19 Németh Andor: A szélén behajtva. Sajtó alá rendezte Réz Pál. Budapest, 1973. 696-697. 20 Bajomi Lázár Endre: Párizs nem ereszt el. Budapest, 1975. 444. 21 A fasiszta, szoyjetellenes, antidemokratikus sajtótermékek jegyzéke. Budapest, 1945. 15. 22 A könyv kiadására végül a Cserépfalvi Kiadónál vállalkozott. A kötet 1937. február 20-án jelent meg 3000 példányban. 23 André Gide: Naplójegyzetek. Ford. d. t. [Déry Tibor] Gondolat 1936. 1. sz. 1-6. o. 24 Az Est és az Újság a Népszaváéval azonos tartalmú hírt közöl Gide állítólagos kijelentéséről. Az utóbbiban Márai Sándor értékelése kapott helyet, melyben kijelenti, hogy Gide „a szovjet hamelni patkányfogója" volt, majd kijelenti: a francia író, miként a moszkvai perek ellen ágálok, bizonyára „fascista" lesz. Műsoron kívül. Újság 1936. nov. 13., 5. 25 Az 1936-os Szovjetunióbeli tartózkodása során Eugène Dabit, Louis Guüloux, Pierre Herbart, Jef Last és Jacques Schiffrin voltak Gide útitársai. Roland Dorgelès tőle függetlenül járt Moszkvában. Benyomásait a Vive la liberté! című könyvében írta meg (Paris, 1937.)