Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

BOTKA FERENC: Déry Tibor és Németh Andor (Egy katalizátor szerep létrejötte és változásai)

Ço.^à,* SC.-(M mágikus szürrealizmusa. Hungarológiai Közlemények 1987. szept.-dec. 36-37. sz. 45-49, és P.B.: Sorsát kereső irodalom. Bp. 1979. 70-87. Itt: Az átutazó címmel.) A kritikus személyisége és nézeteinek rendszere áll a Németh Andor életművét marxista szemszögből megközelítő kritikákban is. Ld. Hajdú Ráfis: Sors és mű. Népszabadság 1974. jan. 6, 5, Wéber Antal. Kritika, 1976. júl, 7. sz. 23, továbbá Agárdi Péter: Szemlélet és megközelítés. Valóság 1974. 5. sz. 73-78, és A. P.: Korok, arcok, irányok. Bp. 1985.116-124. 6 „A kritikus tevékenysége... megelőzi a kritikát, nem merült ki írásaiban. A szó elszáll, s csak a betű marad meg, ez igaz. De a négyszemközt elhangzott szó, a buzdítás, intés, ujjmutatás jobb szolgálatot tesz a költőnek s ezzel a költészetnek, mint a legsikerültebb recenzió. Itt, a költőkkel való közvetlen érintkezésben fejti ki a kritikus hivatását s tisztjét a legintenzívebben, mikor az alakulóban lévő művek sorsát determinálja, mikor basáskodik" - írja maga Németh egy 1937-ben keletkezett cikkében, egyben sajátos önarcképet is festve önmagáról. (Ld. A kritikus és a költő. A Toll 1937. febr. 20. 2. sz. 61-65, és N. A.: A szélén behajtva. Bp. 1973.275-278.) 7 E kapcsolat első feldolgozása: Szabolcsi Miklós: Erik a fény. Bp. 1977. 446-452. Részletesebb, a két életmű teljes párhuzamát megrajzoló elemzés: Tverdota György: József Attila és Németh Andor. Forrás, 1981. ápr, 4. sz. 66-73, és T. Gy.: Ihlet és eszmélet. Bp. 1987. 182-204. Maga Németh Andor két iittörő jellegű monográfiában örökítette meg a költő emlékét: József Attila. Bp. 1944. 222 1, továbbá József Attila és kora. Csillag 1947-1948. (11 folytatásban) Közös - kritikainak tekinthető - kiadásuk: N. A.: József Attiláról. Sajtó alá rend. Réz Pál. 1989. 489 1. 8 Németh Andor: Emlékiratok. In: N. A.: A szélén behajtva. Bp. 1973. 589. 9 Az utolsó nemzeti költő. Nyugat 1919. febr. 15. 4. sz. 343-348, és D. T.: Botladozás. Bp. 1978. 1. köt. 561-569. 10 Lendvai István: Néhány adat az irodalmi patkánylázadáshoz. Új Nemzedék 1919. okt. 1. 3. sz. 1. A szerző Déry mellett még Lukács Györgyöt, Balázs Bélát és Kassák Lajost sorolja a „patkányok" közé. 11 Talán nem követünk el kegyeletsértést, ha megemlítjük: az idős korban papírra vetett visszaemlékezések szépítenek - Déiy Tibor valójában véve nem volt az írói Direktórium tagja. Ez a meglehetősen szúk testület csak a következőkből állt: Babits Mihály, Balázs Béla, Barta Lajos, Bíró Lajos, Kassák Lajos, Komját Aladár, Móricz Zsigmond, Osvát Ernő, Révész Béla, Színi Gyula és hivatalból Lukács György. Déry csak a jóval szélesebb választmányban kapott helyet - az alábbi írótársak között: Berkes Imre, Bresztovszky Ede, Elek Artúr, Farkas Antal, Fülep Lajos, Füst Milán, Gárdonyi Géza, Geller Oszkár, Halasi Andor, Hajdú Henrik, Heltai Jenő, Jób Dániel, Kabos Ede, Karinthy Frigyes, Kortsák Jenő, Kosztolányi Dezső, Latzkó Géza, Lesznay Anna, Mikes Lajos, Moly Tamás, Nagy Lajos, Révész Mihály, Rozványi Vilmos, Schöpflin Aladár, Szabó Dezső, Szász Géza, Tóth Árpád és Várnai Zseni. (Ld. írói direktórium és választmány. Fáklya 1919. máj. 11. 111. sz. 7.) Valószínű, hogy a Lendvai által felemlegetett incidens is e választmányban, pontosabban annak alakuló ülésén történt; s talán ez adhatott alapot Karinthy csípős megjegyzésére is, aki mint jövendőbeli választmányi tag lehetett szemtanúja Déiy felesleges pattogásának. 12 Németh először a Ló, búza, ember c. kötet kritikájában számol be róla (ld. 19. jegyz.), majd leírja József Attila c. visszaemlékezéseiben is. (N. A.: József Attila. Bp. 1944. 51-52, és N. A.: József Attiláról. Bp. 1989. 38-39.). Déry verse: Abarátom nálam aludt. 13 A korábbi Misilló királyságáról és a Világanyámról szóló írásait újraközli A szélén behajtva c. válogatás. Bp. 1973. 131-133, 136-141. Ám érdemes emlékeztetni a Máglyák énekelnek és már a dadaizmus hatását is tükröző Versek c. kötetek recenzióira is (Bécsi Magyar Újság 1921. febr. 23, 46. sz. 3, 1921. márc. 15, 62. sz. 6.) Továbbá Némethnek egy interjújára, amelyet mintha elfelejtett volna a filológia: N. A.: Kassák Lajosnál. Jövő (Bécs) 1922. febr. 12, 37. sz. 78-8, febr. 19, 43. sz. 2-3. 14 Ld. például az alábbi passzust Kassák Versek c. kötetének recenziójából (13. jegyz.): „Hogy lesz míívészetté a világ? A teória nyakas vitái nem érthetik meg, ami a költő magába mélyedé-