Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

BOTKA FERENC: Déry Tibor és Németh Andor (Egy katalizátor szerep létrejötte és változásai)

é&o/Aa Ferenc ÇAÇT.Îu* SC.-ben, egykori barát emléke mellett. 1970-ben kitűnó' esszében örökítette meg annak emberi és szellemalak]át - bizonyos mértékig kiigazítva azt az egyoldalú képet, amelyet előzőleg róla - az Aranka-szerelem bonyodalmaiba ágyazottan - az ítélet nincs visszaemlékezéseiben rajzolt. Az Élet és Irodalomban megjelent portré meggyőző érvekkel érzékelteti Németh Andor hatalmas műveltségét, bohémsége és szórakozottsága mögött működő szinte hivatalnoki szorgalmát, személyiségének szorongató ellentmondásait, amelyeket az analízisben próbált feloldani - beépítve e feloldódásba a mások munkájának katalizátorszerű elősegítését és ösztönzését. Déiy portréja egyben érzékelteti azokat a ki nem hordott művészi lehetőségeket is, amelyek jeles költői és prózai alkotásokba torkollhattak volna, ha el nem fojtják azokat a történelem külső szorításai. Talán nem tévedünk, ha e szorítások és szorongattatások következményeinek láttán a kevésbé érzékeny barát magára is gondolt. A Németh alkotóerőit szétroncsoló konfliktusok tanulságait igyekezett saját életében is hasznosítani: mint annyi más kortársa, megkísérelt kialakítani magában egy olyan túlélési és manőverezési technikát, amely személyiségének, tisztességének megóvása mellett alkalmassá válhatott művészi igényeinek a megőrzésére is. Ebből a szemszögből visszatekintve Déiy e kései írása egyben kettős tükör is: nemcsak kapcsolatuk puszta indítékait tette láthatóvá, hanem annak rejtett kisugárzását és tanulságait is. Akár barátságuk záróköveként is felfogható. Jegyzetek 1 Ld. Komlós Aladár: Elfelejtett arcok. Németh Andor. Elet és Irodalom, 1963. jan. 26. 4. sz. 5., és K. A.: Táguló irodalom. Bp. 1967. 254-257. 2 Ld. Fejtő Ferenc: Németh Andor (1891-1953). Látóhatár (München) 1954. 3. sz. 162-165, és Híd (Újvidék), 1954. 4. sz. 199-201. 3 Réz Pál: Németh Andor. It 1971. 2. sz. 307-342, és R. P.: Kulcsok és kérdőjelek. Bp. 1973. 205-251. Utóbb az ugyancsak Réz Pál által sajtó alá rendezett A szélén behajtva c. gyűjteményes kötet utószavaként is megjelent. Németh sorsfordulóját illetően lényegében ugyanezt állítja Poszler György is A szélén behajtva c. kötetről írt esszéjében: „Nem hiszem, hogy túloznék: Németh Andor sorsa a Fekete kolostorban dőlt el." (Adalékok egy elsüllyedt irodalomtörténethez. It 1974. 3. sz. 676-682.) 4 A Fekete kolostorban töltött évekről és Németh Andor azt megelőző franciaországi élményeiről ld. Tverdota György: Amikor a vonatok elakadtak... In: Régi és új peregrináció, Magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon. Bp.-Szeged, 1993. II. köt. 916-924. 5 E kritikusi tevékenységet állítja az életmű középpontjába A szélén behajtva c. kötet ismertetésében Pomogáts Béla: „Németh Andornak is van markáns írói műfaja... az irodalomkritika, a kritika szónak egy tágabb (franciásabb) értelmében, amely magába foglalja az irodalomtörténeti tanulmányt, az esszét, a bírálatot." {ItK 1974. 3. sz. 389-393.) Egy későbbi tanulmányában így ír ugyanerről: „Németh Andor kritikai írásainak eszmetörténeti jelentősége van; az irodalmi tudat alakításában töltöttek be nem elhanyagolható szerepet." (P. B.: Németh Andor