Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

POMOGÁTS BÉLA: Élet a zsarnokság szorításában (A „Niki" című regényről)

mű között - így például Ancsáék kutyájának csobánkai „nyúlvadászata" emlékeztet Bansán nagy vadászjelenetére. A Déry-regény „hősének" alakja mégis egészen más jelképes jelentéseket hordoz, Niki nem az alávetettség és nem a zendülés szimbóluma, hanem a családias szereteté és természetes jóindulaté, a gazdái iránti őszinte odaadásé, amely éppúgy megszabja vidám, ámde túlságosan is rövid ifjúságát, mint szomorú hanyatlását és végzetét. Niki nem rab és nem lázadó, ellenkezőleg csupa természetesség, csupa ártatlanság és csupa szeretet. Boldog lehetett volna maga választotta gazdáinál, szomorú sorsát a megrontott társadalom és az elfajult hatalom okozta, és korai halála válasz arra a kérdésre, amelyet az „ötvenes évek" tettek fel, nevezetesen: lehet-e, érdemes-e élni szabadság híján, nélkülözve a szeretet köznapi melegét. Természet és társadalom Déry a kutya sorsára, az állat és gazdája kapcsolatára összpontosítja az események ábrázolását, a háttér rajzával és kommentárjaival egyszersmind terjes társadalmi panorámát készít, és ítéletet mond a korszak bűnei felett. B kommentárok, mondhatnók, el vannak rejtve a kutya történetének és körülményeinek aprólékos rajzában. Megfontoltan hangzanak s nem idegen tólük az irónia. A hatalommal való visszaélés társadalmi méretű bűnéről és ennek ellentéteként a kölcsönös jóakarat által vezérelt szelíd rendről például a következők olvashatók: „A hatalommal való visszaélés, e rákfenéje minden királynak, vezérnek, diktátornak, minden vállalatvezetőnek, osztályfőnöknek, titkárnak, minden pásztornak, tehén- és sertésgondozónak, minden családfőnek, minden nevelőnek, minden idősebb bátynak, minden öregnek és minden fiatalnak, kinek keze alá más lelkes teremtmények vannak alárendelve, az embernek ez a bűze, betegsége és fertőzése, melyet rajta kívül semmilyen vérengző fenevad nem ismer, ez az átok és káromlás, háború és döghalál ismeretlen volt Ancsáék házában. Niki szabadságát fölöslegesen nem csonkították meg. A fegyelem szelíd köre, melybe a közösség érdekében tapintatosan bevonták, áttetsző és áthatolható volt, minden pontján nyitva a felismerhető szükségszerűségek tág világa felé." E kommentár stilisztikai megformálása a terjedelmes nominális felsorolás látni valóan társadalomkritikai képet ad; a kutya helyzetének meghatározásában pedig egy humánus politikai erkölcs rövid definíciója jelentkezik. Az állat sorsa és a társadalom sorsa ilyen módon mindvégig egymást tükrözi. Párhuzamosan halad a kutya és az őt befogadó család sorsa is. Niki egy reményre biztató tavaszon szegődik az Ancsa házaspár mellé, midőn a mérnök és felesége még töretlen hittel bízott abban, hogy az ország elindul a társadalmi igazságossághoz és a jóléthez vezető utón, és öntudatosan vállalták a nagy közös munkában rájuk váró feladatokat. Ahogy azonban beköltöznek a városba,