Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

BOTKA FERENC: Déry Tibor és Németh Andor (Egy katalizátor szerep létrejötte és változásai)

Ç£>. ÇT. Ú/+ SC.-ben emléket az itt eltöltött négy évnek, addig Németh Andorban nem múlnak el nyomtalanul az elszenvedett kényszerek.

4 Korábban szabadon működő alkotó erői valamiképpen elapadnak, hogy ugyanakkor egyfajta önlebecsüléssel párosuló olvasási lázzá alakuljanak. így lesz Németh Andor akarva-akaratlanul az első világháború utáni évtizedek egyik legtájékozottabb irodalmára, aki a vershez csak alkalmanként tért már vissza, s filozófiai és esztétikai tájékozottságát túlnyomórészt kritikusként hasznosította.'' S tegyük hozzá: nemcsak írásban. Közvetlen baráti körében - elsősorban József Attila s részben Déiy Tibor esetében - „a négyszemközt elhangzó szó" útján is elősegítette alkotásaik létrejöttét.

6 Mintegy katalizátorként működött: közvetítve bizonyos ismereteket és indítékokat, ösztönözve, javítva az alakulóban lévő szövegeket. Németh Andor és József Attila kapcsolatának feltárását már elvégezte a szakirodalom.' Az alábbiakban a másik barát életében és alkotásaiban játszott szerepét kívánjuk bemutatni. Az expresszionizmus és dada határán (Bécs, 1921-22) Találkozásuk, megismerkedésük időpontja egyértelműen kiolvasható Németh Andor emlékirataiból. Am a közvetlen kapcsolatot megelőzte egy másfajta élmény. Mielőtt a fogságból hazatérő Németh Andor a Tanácsköztársaság bécsi követségének szolgálatába állt volna, a követség vezetője, Czóbel Ernő Budapestre küldi egy kis tájékozódásra. Itt, az újságírók Otthon körében hívja fel figyelmét Karinthy Frigyes „egy nagyon fekete és nagyon heves" fiatalemberre. „Ez itt a leghangosabb - veti csak úgy oda. - Valami Déry Tibor..."

8 Az emlék azért érdekes, mert Dérynék ezt a heveskedő arcát nemigen ismerjük. Késői életrajzai említik, hogy az írói Direktórium tagja volt, de nem részletezik tevékenységét. Németh jegyzetei és más apró jelzések azonban azt sejtetik: neki is volt - igaz, csak nagyon rövid ideig - egy „lobogó" korszaka. A Nyugat Ady-számában megjelent cikkére gondolunk, amely a nemzetek nagy összebékülésének és az azt éltető nemzetköziség álmának igézetében utolsó nemzeti költőnek nevezte az elhunytat; továbbá arra az állítólag közfelháborodást keltő közbekiáltására, amelyet utóbb Lendvai István örökített meg a Néliány adat az irodalmi patkánylázadásiLOZ című cikkében. Az írók tanácsának alakuló ülésén - így az emlékezés - valaki Gárdonyi Gézát ajánlotta az írói direktóriumba. „Gárdonyit? - pattant fel a » senki által nem ismert fiatal titán. « - Miért nem mindjárt Vörösmarty Mihályt?" Igaz lehet? Elképzelhető.

11 Ám az a huszonhat-huszonhét éves férfi, aki az emigrálást választotta, és akivel Németh 1921 tavaszán közelebbről is megismerkedett, már nem volt azonos a két évvel korábbi „nagyon fekete és nagyon heves fiatalember"-rel. Emigrálás