Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

HÁROM ASSZONY (Déry Tibor levelezése Pfeiffer Olgával, Oravecz Paulával és Kunsági Máriával) Sajtó alá rendezte: Botka Ferenc

HÁROM ASSZONY Déry Tibor levelezése Pfeiffer Olgával, Oravecz Paulával és Kunsági Máriával Sajtó alá rendezte: Botha Ferenc Déry Tibor háromszor nősült. Összeállításunk elnevezése erre a körülményre utal, rájátszva az író Két asszony című elbeszélésének címére. Igaz - csak annak külső hangzásában: hiszen abban az író édesanyja és harmadik felesége áll asz­szonyként a megnevezés mögött. Az alcímben is bizonyos mértékig magyarázkodásra kényszerülünk. A „levelezés" kifejezés általában kölcsönös, egymásnak többé-kevésbé felelgető írá­sokra vonatkozik. Eyenek azonban csak Pfeiffer Olgától és Kunsági Máriától ta­lálhatók. A második házasságból csupán a férj levelei maradtak ránk. S valamiképpen a „többé-kevésbé" meghatározást is indokolnunk kell. Az emig­rációval járó gyakori költözködések, majd a hazatérést követő viszontagságok, továbbá a háború és a „nehéz évek" hányattatásai nem kedveztek a levelek meg­maradásának. Jelentős részük elveszett vagy legalábbis lappang. Be kell tehát érnünk azzal, ami fennmaradt: a sok-sok válasz nélkül maradt híradással vagy olyan válaszlevéllel, amelynek előzményét sajnos hiába kerestük. Ez a hézagosság eléggé nehéz feladat elé állított bennünket, amikor a szerkesz­tés egyetlen ésszerű formáját választva, időrendbe kívántuk sorolni az előttünk lévő kézirattömeget: folyamatosságuk hiánya mellett ugyanis jelentős részük még keltezetlen is. Bizony, egyfajta logikai játéknak beillő művelet volt, amíg egy-egy apró hír vagy utalás nyomán megtaláltuk azt a fogódzót, amelynek segítségével konkrét időponthoz sikerült kötni az addig csupán „lebegő" sorokat. Ez a nyomozómunka, a levelek mögött lévő élet-tények rendszerbe szedése egyébként jól érzékeltetheti munkánk voltaképpeni célját: a minden eddiginél részletesebb és hitelesebb írói életrajz előkészítését. A házasságok boldog percei vagy keserves konfliktusai nem önmagukban voltak érdekesek számunkra, ha­nem közvetett hozadékukban; abban, ahogyan a bennük megörökített élmények és tapasztalatok idővel művekké lényegültek. A munka jelenlegi szakaszában azonban a levelek szövegei álltak figyelmünk középpontjában: közlésük különböző formai vonatkozásaitól - tartalmuk, célzása­ik megfejtéséig és magyarázatáig. Közreadásukban azt a már kipróbált gyakor­latot folytattuk, amely Déry Tibor és Illyés Gyula levelezésének sajtó alá rende­zése során kialakítottunk. (Ld. „Kedves Tiborkám!" „Drága Gyuszikám!" In: „Költő, felelj!" Szerk. Tasi József. Bp. 1993. 86-155.) Ennek megfelelően: a keltezéseket - miután közreadásunk elve az időrend ­egységesen a levelek élére emeltük ki, függetlenítve magunkat a levélben fellelhe­tő helyüktől. Ezzel egyidejűleg a keltezés formáját is egységesítettük (teljes év­számot és a hónap elnevezésének rövidítését használva), s szükség esetén kiegé­szítettük azt, az eredetiben elhagyott helység megnevezésével is. A közreadás hite-

Next

/
Oldalképek
Tartalom