Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

UNGVÁRI TAMÁS: Déry, Aczél és a börtön

A szocialista elkötelezettségét, ahol lehetett, vállalta. „író és szocialista vagyok" - írta a Szép Szóbari, ° s ennek magyarázatát egy interjújában így fogalmazta: „Az, hogy író vagyok, nem jelent rám nézve más feladatot, minthogy mindig a leglelkiismeretesebben s formailag és tartalmilag a lehető leghiánytalanabbnl kifejezzem a magam mondanivalóját a világról. Az, hogy szocialista vagyok nem jelent rám nézve újabb kötelezességeket, nevezetesen nem jelenti a politizálás kötelességét. De következményeiben jelenti azt, hogy kíváncsiságom ma mindennél szenvedélyesebben az elnyomott osztályok felé fordul... elsősorban a proletariátus felé..."

6 Egy emberöltő múltán a börtönviselt Déry már egy pódiumról hirdeti szocialista meggyőződését. 1963 márciusában az Osztrák Irodalmi Társaság meghívására járt Bécsben. A szocializmus, politika és íróság kérdései természetszerűleg vetődtek fel, hiszen a Kádár rendszer kilenc évre ítélt írójáról volt szó, akit az 1960-as Nemzetközi PEN kongresszus s ott az osztrák Franz Theodor Csokor előterjesztésére született erőteljes tiltakozása nyomán amnesztiában részesítettek. Déiy ezúttal azt kéri, hogy kevesebb szó essék politikáról. ítéletét igazságtalannak tartja, ám ugyanakkor magát szabad írónak, akinek egyetlen határt kell tiszteletben tartania: nem írhat a szocializmus ellen. Ezt a kötelességet azonban ő önként vállalja magára. A kérdés persze az: mennyire beszélt itt Déry őszintén? Nem volt-e rajta azoknak a szeme, akik a nemrégiben még börtönbüntetésre ítélt írót most „kiengedték"? Hogy gyorsírásban fogalmazzak: mennyiben volt ez Aczél György, az akkori kulturális cézár és mennyiben Déry álláspontja - Déryé, aki mindig is elválasztotta - magában és másokban - az írót a politikustól, s aki, vélhetjük, hihette, amit mond. Rövid kitérőként a korábbi kulturális cárhoz, Révai Józsefhez fűződő viszonyát kell felvillantanunk itt. Révait bőszítette Déry viszonylagos tartózkodása a direkt politizálástól. Miután Déry személyesen sem állt távol attól a Lukács Györgytől, aki az írót nem sorkatonának, hanem partizánnak vélte - a Feliér pillangó vitától a Felelet vitáig Déryben azt a szabad szellemet vette űzőbe a pártja, mely mindenben szoros igazolást követelt. Fennmaradt Révai Józsefnek, a Szabad Nép akkori főszerkesztőjének levele, melyben Déry egyik novellájának közlését utasította vissza. „A novella nagyon jó, de nem a Szabad Népbe való. Egy kommunista napilapnak kötelessége szépirodalomnál is a közvetlen politikai visszhangra is tekinteni. Ennek a novellának pedig valahogy nincs perspektívája, sötét a kép, amit ábrázol - illetőleg ez a közvetlen hatása..." 8