Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

TAMÁS ISTVÁN: Déry és a „Népszabadság"

C7amá/s Sf&txHut &.ST.Úr SC.-ùen^ Azt kívánom neki, mondta kagylót helyére téve Tibor, hogy haláláig két éles kavics legyen a cipőjében, úgy kelljen járnia. Keddi napon volt a találkozó. Bementem értük, a Böbe vezette zöld autó előttem száguldott a Blaha Lujza-térig, egyszerre fékeztünk, s szálltunk ki. - Tibor egész úton dühöngött, nem a húzás miatt, hanem hogy ezzel az alakkal kell találkoznia, segítsen majd, mondta Böbe a páternoszterban. Persze hogy nem tudtam segíteni. Rényivel, Pándival szemben nekem szavam nem volt, Tibor egy ideig küszködött velük, a végén már nem is nagyon udvariasan. De a két, egymást nem éppen imádó marxista, noha Pándi javára roppant színvonalbeli különbség volt közöttük, egyformán ítélt: „A bekezdés nem jöhet." Nagyon meleg volt - érdekes, a marxistákat soha sem érdekli az időjárás, gondoltam; gyűrhetetlenek, ha vitázni kell -, én a Balatonba vágytam már, Tibor a kertjébe meg a délutáni nyugalmára. A találkozás az irodalom vereségével végződött. Mély tisztelettel, egészen másról csevegve kísértek le bennünket, azaz Déiyéket, én csak függelék voltam, az autóinkig. Tibor azonban még nem szállt be. A Corvin áruház oldalbejáratának utcájában, akkor alighanem rlökk Szilárd utca volt a neve, parkoltunk egymás mögött. Mintha a kirakatot nézegetné, maga mellé intett: - Te is, megalkuvó vagy ám! - Én? Egy szót se szóltam... - De mellettem se! - Nem mertem, de hát Te is engedtél végül. - Igen, de te kétszáz évvel fiatalabb vagy... Nem találod különben, hogy a kommunisták, a pártemberek többnyire mogorvák? És melegük sincs, érdekes... Mogorvák, és nincs melegük. Megjegyzendő! Az öregkori írásokban Déry vergődő képzelettel figyelt azokra a hatalmas technikai eszközökre, amelyeket a modern természettudomány adott az emberek kezébe, s amelyek, ha visszaélnek velük, több kárt okozhatnak, mint hasznot. A technika és az erkölcs közötti feszültségről gondolkodva írta le ezt a félmondatot: „A bűn új korszaka kezdődött." Megjelent-e így a gondolat az 1972-es vagy 73-as karácsonyi lapszámban, nem tudom, de a botrányt igen. „A bűn új korszaka!" A modern technikára gyanakodni? A technikáról csak lelkendezni volt szabad. Voltaképpen Dérytől is ezt várta volna a hatalom, de ha már nem lelkendezik, legalább ne gyanakodjon, hogy ártalmas is lehet. A félmondatot át kell alakítani. Déry azonban makacskodott a telefonban. Nem tudom, ki beszélt vele, csak akkor tudtam meg, hogy valaki már felhívta, amikor az egyik szerkesztő az én kezembe nyomta a kéziratot. „Intézd el vele valahogy." Elbert Jánossal mentünk el hozzájuk. Elberttel azért, mert valami fordítás miatti telefon beszélgetésünknél véletlenül derült ki, hogy ő is másnap készül Déryékhez. A Krisztina körúton vettem fel. - Elbert nem igen vezetett autót, úgy emlékezem -, együtt csöngettünk be a Lötz Károly 20. szám alatti villa kapuján. Csuf-ködös decemberi délután volt, Déry jött ki kaput nyitni, zseblámpával. Mielőtt kinyitotta volna a zárat, a rá-