Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

SZABÓ B. ISTVÁN: Déry és a film

CAST, úr sc: történész szakértők és „kortanuk" is (mint Kelen Béla - „Kletya" -, aki saját élettörténetéből sok adalékot szolgáltatott Dérynék Köpe Bálint figurájához). A hosszú és szenvedélyes vitákon Déry telejegyzetelt egy-egy szótárfüzetet, s végül azt mondta: „Jó, ezt meg ezt a két mondatot meggondolom." így persze nem lehetett konszenzusra jutni. A vita groteszk csattanója, hogy valamikor 1955 végén, amikor Rákosi ismét megerősítette a hatalmát, Kovács András és más filmművészek küldöttségben fölkeresték, hogy a filmgyártáshoz többlet anyagi támogatást kéljenek, s amikor felsorolták, milyen filmtervek nem tud­nak megvalósulni - és itt említették a Feleletet is -, Rákosi hirtelen felélénkül­ve mondta: „No ugye, maguk se tudnak boldogulni ezzel a Déryvel!" 10 Vagyis Rákosi nagyvonalúan egybemosta a politikai üldözést a művészi-baráti vitával. 11 A következő éveket - mint tudjuk - Déry Tibor nem a film vonzásában töltöt­te. A Nikit ugyan többen is szerették volna filmre vinni, de a forradalom előtt erre már nem volt idő. Utána pedig lehetőség. Legfeljebb annyi rögzíthető fil­mes kapcsolatként, hogy a bebörtönzött író gondviselését nagyszerűen, példa­mutatóan ellátó feleségét, Kunsági Máriát (Böbét), aki valamikor színésznő volt, 1957-58-ban baráti gesztusként és szolidaritásból kisebb szerepekben fil­menjátszatta Fábri Zoltán és Makk Károly is. Déry kiszabadulása után a nyilvános szellemi életbe való visszatérésének kö­rülményeiről leginkább Újhelyi Szilárd közléseit érdemes figyelembe venni, aki bizalmas barátja volt Dérynék és a történésekben kulcsszerepet játszó Aczél Györgynek is, s ekkor már ismét vezető (stúdióvezető) lett a filmgyártásban. Visszaemlékezése 12 szerint Aczél azt mondta neki: „Ha Déry hajlandó egy no­vellát írni, amelyben folytonosság fedezhető fel régi és mostani álláspontja kö­zött, akkor ő enged." Vagyis: engedi a nyilvánosság előtti újra megjelenést, a börtönben írott regény, a G. A. úr X.-ben és esetleg egy novelláskötet kiadását. Újhelyi Szilárd sikeresen közvetíthette Aczél György óhaját, mert Déry - saját szavaival - „kiizzadta" a Számadás című elbeszélést (az öreg professzorról, aki felelősnek érezvén magát is a hallgatói 56-os tragédiájáért, utánuk akar menni Nyugatra, de a Fertő tónál elakad s meghal). Ez az elbeszélés valóban hasonlít - stílusában, hangvételében, moralitásában - az 1955-56-os Niki környéki el­beszélésekre, s valóban alkalmat adott Aczélnak arra, hogy engedhessen. A Számadás gépiratát a nemrég szabadult író átadta Makk Károlynak is, kérve, hogy szerezzen rá, ha lehet, mint filmnovellára, valami pénzt, csendben, „fű alatt", mert természetesen ekkor még szó sem lehetett Déry-mű megfilme­sítéséről. Makk a novellát továbbadta Horváth Mártonnak, mert ő volt akkor a filmgyár igazgatója, és pénzt csak az igazgatótól lehetett kapni. Déry ezt meg­tudva rettenetesen feldühödött, aminek az okát Makk - visszaemlékezése 13 szerint - máig sem érti. Makk valószínűleg mit sem tudott az elbeszélés szere­péről az Aczél-alkuban, Déry pedig azt feltételezhette, hogy a pusztán pénz

Next

/
Oldalképek
Tartalom