Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

SZABÓ B. ISTVÁN: Déry és a film

ST. úr SC. -ùen Szatté fß. &k*>án, DÉRY TIBOR ESA FILM Déry Tibor viszonya a filmmel: inkább mondható bizarr, groteszk, balkézről jött, futólagos, felületes viszonynak, mintsem mély, tartalmas, művészi szemléletét és kifejezésmódját befolyásoló kapcsolatnak. Levonhatjuk ezt a következtetést önérteimező műveiből is, ha végignézzük, hogy 1917-től, írói pályakezdetétől haláláig, hatvan év hosszán mily tudatos, önművelő érdekeltséggel és sóvárgó kíváncsisággal vizsgálta, elemezte mások műveit azokban a műfajokban, amelyekben maga is alkotott. A líra, a költői nyelv és kifejezés lehetőségei, a regény- és a novella-típusok, a dráma és a színház mesterségbeli szabályai, néha a filozófia (etika, moralizálás) és a képzőművészet vissza-visszatérő tárgyak cikkeiben. A film soha. Az ítélet nincs múlt- és jelenidejét benépesítő, Déry életének színpadán kisebb-nagyobb szerepet játszó szellem-alakok és jelenetek között nem található filmes emlék vagy barát, a Botladozás két vaskos kötetének jegyzetei, kritikái, interjúi sem szólnak filmekről, saját filmes munkáiról sem, sőt a Napok Iwrdaléka és az Újabb napok liordaléka naplójegyzeteiben sincs szó pozitív módon film- vagy moziélményről, (legfeljebb csak fonákjáról, a Szerviem külföldi bemutatói kapcsán - ezekről később még szólunk). Korai pályaszakaszaiban saját alkatától és művészetfelfogásától valószínűleg igen távolinak tartotta a korabeli filmeket. A gondos Dérv-filológia számontartja ugyan egy Berlinből 1932 februárjában hazaküldött levelét, amelyben az alkalmi pénzkeresetek között megemlíti, hogy eladott egy filmötletet (valószínűleg Bolváiy Géza, az akkor és ott igen tekintélyes, sikeres rendező baráti segítségével). 1 De 1955-ös Önéletrajzában - mint gyakran, máskor is - ezt a véletlenszerű tényt már elfelejti, és a filmhez fűződő lényegi viszonyára így emlékezik: „Berlinben megint nem volt mód kedvem szerinti munkára, a baráti támogatás a szűk megélhetéshez sem volt elég, s a napi kenyérkereset elaprózta időmet... Könnyebb kereseteknek azonban pl. a berlini magyarok kedvelte filmipari munkának ellenálltam, sem a társaság, sem a munka, sem az abban kifejezett erkölcs nem vonzott". 2 A 40-es évek elején pedig, amikor