Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)

JANZER FRIGYES: A „két vonulat", a Flóra-versek és az Óda

10 Hasonló vívódásról ad számot az czidőtájt keletkezett Alkalmi vers a szocializmus állásáról: Az elme, ha megért, megbékül, de nem nyughatik a szív nélkül. S az indulat múló görcsökbe vész, ha föl nem oldja eleve az ész. valamint a Bérmunkás-ballada is, és később az Amit szívedbe rejtesz (különösen a vers eleje). 11 így Németh G. Béla, A semmi sodra ellenében, = N.G.B., 7 kísérlet a kései József Attiláról, Tankönyvkiadó, Bp., 1982, 99. vagy N. G. B.,yl klasszikus óda megújításának mesterpéldája, = i.m. 208.; továbbá Bőkay Antal, Világkép és létértelmezés József Attila költészetének kiteljesedésekor (1932-1936), Kandidátusi értekezés, 1979, 50-53. (MTAK Kézirattár D 8864) 12 Bahtyin, Mihail Mihajlovics, Dosztojevszkij poétikájának problémái, = B.M.M., A szó esztétikája: Válogatott tanulmányok, Gondolat, Bp., 1976, 45. Akár József Attilára is vonatkozhatna, amit Bahtyin ír: Meggyőződésünk, hogy a művészeti gondolkodás általa teremtett típusa, amelyet mi feltételesen polifonikusnak nevezünk, a világirodalomban tökéletesen új jelenség. Jóllehet ez a művészi gondolkodástípus Dosztojevszkij regényeiben testesült meg, jelentősége messze túllépi a regényírás határait, és az európai esztétika alapvető elveit ingatja meg. Túlzás nélkül mondhatnánk úgy is, hogy Dosztojevszkij egy új, művészileg kifejezett világmodellt alkotott, amelyben a régi művészi formák számos döntő mozzanata gyökeres átalakulásokon ment keresztül. (BAHTYIN, i.m. 29.) 13 Bahtyin, im. 36.) 14. Egybevág az elmondottakkal az, amit Miklós Tamás ír: Hogyan lehet egyszerre tudni és nem tudni a megszerzett tudást? Mert nem tudni róla mégsem legalábbis zárójelbe tudni tenni: ez úgy látszik a továbbélés és alkotás feltétele. A tudatnak itt ketté kell válnia' el kell nyomnia magában a tudást, hogy tovább működhessen. (Miklós Tamás, József Attila metafizikája, Magvető, Bp., 1988, 82.) 15 Ogilvy, James, Many Dimensional Man, Oxford, U.P., 1977 16 Szabolcsi Miklós is utal arra, hogy a tegezett-megszólított az emberiség, de maga is az emberiség képében. (Szabolcsi Miklós, A megkínzott emberiség: József Attila egy szonettjéről, Irodalomtörténet, 1993, 1-2. sz., 235.). Hozzátehetjük: Jézus képében is megszólított lesz önmaga a versben. 17 Bizom, hisz mint elődeinket, karóba nem húznak ma már. Majd a szabadság békessége is eljön, finomul a kin s minket is elfelednek végre lugasok csendes árnyain. Egyértelmű az utalás Petőfire és a vita ugyanővele: Hol sírjaink domborulnak, Unokáink lebondnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. (Nemzeti dal) 18 Talán éppen ezért vélte úgy Bency Zsuzsa a PIM által 1994. április 11-12-én rendezett konferencián tartott előadásában (Flóra), hogy e verseket a költői énazonosság hiánya jellemzi, tónusuk inhomogén, nehéz velük azonosulni, s ugyanezért foglalkozik olyan keveset velük a szakirodalom. 19 Hogy ez valóban vágyott dolog, arra érdemes idézni egy példát ugyanebből az időszakból: „Borzongásuk a nem remélt vád" ( [Jön a vihar... ] ).