Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)

TVERDOTA GYÖRGY: „A múltat be kell vallani"

Isten - a réginek találtam, megmondtam neki, mennyire felesleges felbolygatni, ami be van temetve, még ha időnként nyugtalankodnak is a tudat alatt megkötözött kísértetek. Megkötözve: tehetetlenül topognak és morognak; felszabadítva: köréd sereglenek, nyűtten, avasán, követelőzve, mint valami tolakodó siserehad, dünynyögve, méltatlankodva, fontoskodva, lefoglalva minden idődet és figyelmedet. Mit akarsz végül is kezdeni velük? Megismételni a szánalmas komédiát? Igazságot osztani, mint Mátyás király? Hiszen a jelen szempontjából mindez érdektelen. Elfelejtetted a saját szavaidat: Én dolgozni akarok. Elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani. A harcot, melyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk, és nem is kevés. Gyere vissza közénk, harcolj, hiányzol. Aki múltjának Medúza-arcába bámul, elárulja embertársait."

1 Összehasonlító elemzésem, remélhetőleg meggyőzően mutatta, hogy éppúgy, ahogyan a versben és a prózában a munkához való viszony, (de mondhatnám a szülőkhöz való viszonyt is, vagy a művészi formához fűződő viszonyt is) összeegyeztethetetlen, ugyanilyen összeférhetetlen az az emlékezet-koncepció, illetve emlékezési gyakorlat, amely a két szövegtípust létrehozta. Helyesebben nem is összeférhetetlen, mert hiszen tény, hogy ugyanaz a személy írta, ugyanabban az időben őket. Tehát nem összeférhetetlen, hanem elgondolhatatlan. Két József Attilánk van, 1936 májusában, s alighanem előbb is és utóbb is: egy, a közösséghez szóló, a jövő felé irányuló, másokkal törődő, tettrekész, s egy befelé forduló, megtört, segítségre szoruló, beteg, elszigetelt, vagy talán inkább magát elszigetelő egyén. Mindkettő igazi, hiteles, mindkettő remekművek alkotója, s a kettő: egy. Jegyzetek: 1. Colloque organisé par le CIEH, l'IRENISE et l'Institut Hongrois, consacré à Attila József. Les 25 et 26 novembre 1993 à Paris. A kollokvium előadásai a Cahiers d'Etudes Hongroises c. folyóirat 6. számában jelentek meg, köztük az én felszólalásom is, Attila József, mai 1936 címmel. Ennek a szövegnek a magyar változata látott napvilágot József Attila, 1936 május címmel. Kortárs, 1994. július. 78-86. 2. ,JAiért fáj ma is". Az ismeretlen József Attila. (Szerkesztő: Horváth Iván és Tverdota György) Budapest, 1992. 388-474. Az idézetet 1. a 410. lapon. 3. Landy Dezső: Értsük egyszerre? Élet és Irodalom, 1981. május 16. 2. 4. Sárgahajúak szövetsége, (s.a.r. Szőke György). In: ,Miértfáj ma is". 410. 5. Szabad-ötletek jegyzéke, 39, 81, 102. 6. Szabad-ötletek jegyzéke, 24, 26-27, 29. 7. Szabad-ötletek jegyzéke, 27. 8. Szabad-ötletek jegyzéke, 26. 9. Vágó Márta: József Attila. Bp. 1975. 244-248., 252-253.; Ignotus Pál: Csipkerózsa. Budapest, 1989. 142., 146-147. 10. Eszmélet. Litcratura 1983. 1-4. sz. 283-298. 11. Henri Bergson: Matière et mémoire. Félix Alcan, 1910 Paris 12. Vágó Márta: lm. 267. 13. Németh Andor: Látogatás József Attilánál. In: Kortársak József Attiláról. I. Budapest, 1987. 516.