Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)

BOTKA FERENC: „A neuraszténiás forradalmár" (Konkordanciák József Attila és Déry Tibor munkásságában)

kes és naiv év következik - József Attila 1930-31-beli elkötelezettségére emlékeztetve -, de ő is megkapja idejében a maga Társadalmi Szemle-beli „kritikáját" a Feleletről, - hogy 1957-es elítéléséről most ne is szóljunk. Kettőjük megítélésének párhuzamát Déry maga is érzi, s egy 1946-ban írt magánlevélben el is panaszolja azt Lukács Györgynek: „A párthoz való viszonyomban kísérteties pontossággal ismétlődik meg az, ami József Attilával történt. Beszélhetek róla, több joggal, mint akárki más, mert haláláig meghitt barátom volt, s többet tudok életéről, mint bárki azok közül a pártban, akik most olyan élveteg diadallal tenyerelnek rá - utólag. Tudom, hogy élete végéig nem heverte ki a párt részéről ért sérelmeket, értékének fel nem ismerését, a vállveregető, fölényesen oktató hangot, az ostoba kritikát s végül a mellőzését az Oroszországba utazott írók kiválasztásában. Teljesen elfordult a párttól, de még magától a mozgalomtól, sőt a marxizmustól is, s nemcsak sértődöttségében, hanem, mert úgy vélte, hogy nem lehet igaz az az eszme, amely ennyire tökéletlenné válik, mihelyt meg akar valósulni..." Majd később: „Pontosan az történik velem, mint József Attilával. Ugyanolyan ostoba, értetlen kritikák a pártsajtó részéről, a szemmérték hiánya az értékelésben, teljes vakságírói, tehát pártjelentőségemmel szemben, mellőzés minden téren..."

31 Alig telik el tíz esztendő, Déry is bejárja azt az utat, amelyre József Attila pályazárásában utalt. A G.A. úr X.-ben s nemkülönben a Napok hordalékainak világa elkeseredett sötét képet rajzol a jövőről. S nem csupán megváltozott politikai meggyőződése következtében. A század második felének technikai és civilizatorikus változásai sajnos nem adtak semmi okot az optimizmusra. * „Kész lenne a leltár?" - Távolról sem, éppen csak vázlatát kíséreltük meg felrajzolni. József Attila és Déry Tibor munkásságának további elemzése még számos érdemes felismerést ígér. Jegyzetek 1 Déry Tibor: ítélet nincs. Bp. 1969. 469-470. 2 Uo. 466. 3 Déry Tibor: Emlélkül. Szép Szó 1938. jan. (fcbr. 21.sz., 43,. és D.T.: Botladozás. Lkot. Bp. 1978. 585592. 4 Valamennyi a Petőfi Irodalmi Múzeum könyvtárának állományában: Nincsen apáin, se anyám (B 26.799 - P), Döntsd a tőkét, ne siránkozz (B 26.800 - P), Külvárosi éj (B 26.801 - P), Medvetánc (C 8673 - P), Nagyon fáj (B 26.802 - P). 5 József Attila kéziratul és levelezése. (Katalógus.) Összeáll. M. Róna Judit. Bp. 1980. Petőfi Irodalmi Múzeum. 63. (Klasszikus magyar írók kéziratainak és levelezésének katalógusai 1.) 6 A kötetet minden valószínűség szerint az író öccse, Gcorgi vitte Berlinbe, akit Déry 1932 áprilisától pedagógiai célzattal hozatott ki maga mellé a német fővárosba, s aki októberben rövid időre visszautazott Budapestre. A hazautazás tényéhez ld. az írónak a mamához írt, 1932. okt. 23-i keltezésű levelét. (PIM Kézirattár) 7 Margit krt. 46., és Korong u. 6. - az 1931-1937. évek feljegyzéseit tartalmazó noteszben. (PIM Kézirattár, Déry-hagyaték 64. egység.) 8 Ld. 3. jegyz. 9 A költő „új tájvcrsciről" ld. Szabolcsi Miklós: „Kemény a menny. " Bp. 1992. 402-403.