Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)

MIKLÓS TAMÁS: „Hullámok lágy tánca"

mást számonkérő tekintet ismeri fel a személyes rossz lehetőségét. A Világosítsd föl gyermeked végtelen keserűséget ontó emberképe - melyben visszatér az álnok mosollyal körmét növesztő csecsemő, melyben a mesebeli haramiák embereknek bizonyulnak, melyben ki így, ki úgy árulja magát - így lehet mégiscsak súly a mérleg azon serpenyőjében, melyben a logikus ész számára már elvesző, szégyenletes és értelmetlenül gyönyörű-csúf valóság nehézkedik. S hogy a mérleget talán a valóság megrendült értelmet is bekebelező, magyarázatot nem kívánó és tűrő elemi ölelése is lehúzhatta volna, arról az A hullámok lágy tánca kezdetű vers tanúskodik. A hullámok lágy tánca s odaát a lombok gyenge lejtése az éjjelt lassudan hozták s csillagok raját hívták reszketni az egekre széjjel. így ők. S az érzelmek is csendesen mozdulnak benn a szívben ringatóan, emlékezés visszfénye, szerelem hatalma ring, mint nagy viz a tóban. Én nem értem, csak érzem az egészet, Itt tangót jár a sok lány és fiu, a sok számító, kedves és hiu. Men ez itt egy divatos nyári fürdő. De némán, hiszen ráér a természet, a zene mögött zug az örök erdő. „En nem értem, csak érzem az egészet, " - ismeri el egy tőle szokatlan mondattal József Attila ennek az élménynek filozófiájába illeszthetetlenségét, s ugyanakkor erejét. József Attila más helyütt azt írja: „mélyebben kell még kihajolnom, I hogy semmit nem tudón daloljak". A felidézett versek mélységét azonban úgy vélem, éppen az adja, hogy egyáltalán nem hazudják a tudottat nem tudottá, nem tüntetik el az értelemmel belátott reménytelenséget, és mégis megkísérlik, hogy akár éppen e tudás ellenében is, azzal szembeszegezve, attól távolságot hozva létre megnyissanak egy átfogóbb másik dimenziót, melyben e keserű tudás csak a megértés egy része, de nem egésze. Ahol belátható - mint a Díványon fekszem című vers utolsó soraiban -, hogy „megoszlik, mint az egy-élet / az egy-igazság maga is". * Tudjuk, hogy ezek a halálos következetesség logikáját szétfeszítő versek végülis nem bizonyultak kellő ellensúlynak. Az élet íve, akár a világrendet kereső gondolaté, bezárult.