Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)

SZÍVÓS MIHÁLY: Válság és eszmélet. József Attila filozófiai fejlődésének vázlata 1935-ig

vezérmotívum még a Hazám c. versében is. A társadalmi valóság - világ - világemberiség - haza sor ugyanazt a szemléletmódot mutatja, melyet a Halász Gáborhoz írt levélből ismerünk: az egyetemesség igényét, a mindenséggel mérd magad maximáját, melyhez való viszonyában az egyénnek mindenfajta társadalomalakulathoz való kapcsolata lehetséges formaként jelenik meg. Az egyéniség és valóság keletkezéstörténetéhez feltétlenül hozzátartozik az is, hogy már A magyar proletárirodalom platformteivezete című, Moszkvában született cikk után íródott. Ez az az írás, mely József Attilát azzal rágalmazta meg, hogy „a fasizmus táborában keresi a kivezető utat." József Attila Egyéniség és valóság c. tanulmányának szándékolt iránya az elemzésekben teljesen elsikkadt, nevezetesen az, hogy elsősorban a rohamosan terjedő vulgarizálás ellen íródott. József Attila ekkor még nem ismerte fel, hogy a pártban a hitvitázók buzgalmával kritizáló marxisták közül többnyire nem a magas szintű tudományos és filozófiai érvrendszerrel dolgozó teoretikusok jutnak tekintélyhez és pozíciókhoz, hanem azok, akiket a politika ken fel a mozgalom elméletének papjaivá.

28 A dolgozat centruma és talán legsikerültebb része a második, melyben az egyént Bergson nyomán társadalmi folyamatnak nyilvánítja.

29 Az első részt elméleti megalapozásnak szánta a tulajdonképpeni ötlet kifejtéséhez. Az egyénnek folyamatként való felfogását, melynek felfedezésére megérett az idő, megtaláljuk József Attila kortársának, az 1931-ben elhunyt amerikai George Herbert Meadnek a szociálpszichológiájában is, aki az cn-t kettősnek fogta fel. Az én két pólusának egyike a külső sztereotípiák koordinációját hivatott megvalósítani, míg a másik az azonosságot, a kontinuitást képviseli. Az alany-tárgy fogalompár megmarad József Attila gondolkodói fegyvertárában: az 1934-ben publikált A szocializmus bölcselete c. tanulmányában Marx kapcsán „tárgyi, emberi logikáról" ír, az 1935-ös Új szocializmust! c. recenzióban az ismeretelméleti alany és tárgy szétválasztása kapcsán Schopenhauert idézi. Az Ázsia lelke c. recenzióban 1936-ban azt fejtegeti, hogy a szerző alanyi líraisága „tárgyi alapokat keres magának Ázsia eszméleti emlékeiben."

30 A harmincas években a marxi filozófiát tárgyi logikának nevezi, mely mellé odatartozik az alanyra vonatkozó logika is, melynek megalkotása többek között a freudizmusra hárul. Még a marxista és marxi filozófia bírálatának utolsó fázisát képező Hegel, Marx, Freud című, posztumusz megjelent tanulmányában is néhány fontos vonatkozásban alkalmazza e fogalompárost. Különbséget tesz például „tárgyi és alanyi fogalmazás", valamint „tárgyi és alanyi feltételek"

31 között. Itt egyébként kiteljesíti magának a marxi elméletnek a bírálatát is. E kategóriák sokrétű használata arról tanúskodik, hogy központi helyet töltöttek be József Attila filozófiájában. József Attila azonban költő lévén nemcsak boncolgatta, hanem meg is élte társadalmi alanyiság és társadalmi tárgyiság ellentétét. Ezért a lírájában és intellektuális magatartásában is megjelent kettősségnek, melyre már többen rámutattak, ez a magyarázata. De különösen az etika területén bizonyult termékenynek a továbbiakban alany és tárgy viszonyának sokrétű elemzése. József Attila a kanti etikában a cél és eszköz viszonylatában tematizált egyes problémákat - mint fentebb már rámutattam zseniális módon alany és tárgy viszonylatán belül veti fel. Kant a kategorikus imperatívusz egyik fogalmazási variánsaként éppen azt adja meg, hogy: „Cselekedj úgy, hogy az emberiségre, mind a saját személyedben, mind bárki máséban mindenkor mint célra, sohasem mint puszta eszközre legyen szükséged. "

32 Ez a zsarnokságellenes for-