Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)
SZÍVÓS MIHÁLY: Válság és eszmélet. József Attila filozófiai fejlődésének vázlata 1935-ig
József Attila az alany-tárgy viszonylat tisztázását az irodalmi alkotás esztétikájának megalapozásához is szükségesnek tartotta. Az alkotás folyamatának elemzése a művészi gondolkodás és a művészi én finomabb felbontását követelte meg. Ennek egyik lehetséges dimenzióját az alany és tárgy fogalompár képezheti. József Attila Jolán nővéréhez írott egyik levelében, 1928-ban Croce-t bírálva az alakot a szubjektumon belüli, a funkcionáló alany számára való objektumnak, tehát tárgynak tartja. 21 Az ihlet taglalása egyébként, mely az 1928-29-es kéziratokban oly fontos helyet foglal el, a művészi alkotófolyamat alanyi oldalának elemzését jelenti, kiegészítve azt a megközelítést, mely a kész műalkotást, a művészi tevékenység volt tárgyát helyezi az elemzés középpontjába. A társadalmi alany és tárgy etikai jelentőségére már utaltam fentebb. E két kategória viszonyának sokrétű vizsgálatát a klasszikus német filozófián kívül, ahol a tárgy filozófiai elmélete megszületett, valószínűleg Schopenhauer és egy kortárs filozófiai rendszer, a fenomenológia is inspirálta, amelynek a tárgykonstitucióról alkotott elmélete nagy hatást gyakorolt. Ezeken túl még olyan különféle mozzanatok is motiválhatták e fogalmak kiemelését, mint az, hogy a munkafolyamat elemzésében is megkülönböztethető a munka alanya és tárgya, az általános értékelméletben az értékviszony alanya és tárgya, valamint hogy az alanyi költő fogalma ismert már a költészetetikában. Az alany és a tárgy megkülönböztetése elsősorban akkor használatos, ha a szubjektumot és objektumot egy viszony vagy egy folyamat részeként, az abba való beletagolódásukban, és e viszony vagy folyamat elsődlegességének álláspontjáról vizsgáljuk. E viszonynak vagy folyamatnak keretében az objektum a szubjektum objektuma, vagyis tárgya, és a szubjektum szintén az objektumhoz van hozzárendelve. Az alany és tárgy szintjén való vizsgálódás tehát mindig feltételezi az arra a tágabb kontextusra (termelés, társadalmi struktrura, a szellemi tevékenység formái, társadalmi alrendszerek, stb.) való rákérdezést is, melyben alany és tárgy meghatározott módon egymáshoz van rendelve. E fogalompáros alkalmazása arról tanúskodik, hogy József Attila gondolatvilágában ennek a kontextusnak a megragadása vagy latens hatása dominált az egzisztenciára épülő analízis fölött. III. A budapesti egyetemen elvégzett két szemeszter után környezetének hatására Bergson-tanulmányokba fog, de olvas fenomenológiát is. A Bergson tanulmányok, miképpen Pauler műveinek olvasása, a katolikus vallással kapcsolatot tartó filozófiák megismerését és egyúttal a protestáns filozófiai hagyományokkal való konfrontációt is jelentik. A Kecskeméti fivérek révén megismerkedik Heidegger filozófiájával is. Általában az 1928-as év számára filozófiailag a sokirányú nyitást jelentette. József Attila 1928-ban fogott bele a freudista tanok alapos tanulmányozásába is. Fontos tény, hogy a magyar Ferenczi műveivel kezdi ezt , aki a fejlődéslélektani aspektusra súlyt helyezett. Freud inkább elkendőzni igyekezett elméletének filozófiai forrásait. 23 A filozófiailag képzett és több szellemi műhellyel kapcsolatban álló József Attila számára azonban aligha lehetett titok, hogy Schopenhauer, Nietzsche, valamint Eduárd von Hartmann a pszichoanalízis számos tételét megelőlegezte. Korábbi vonzódása Nietzsche filozófiájához előkészítette őt a piszehoanalízis mélyebb recepciójára.