Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)
JANZER FRIGYES: A „két vonulat", a Flóra-versek és az Óda
Olyan problémákra látszik megoldást találni József Attila ekkoriban, amelyekre korábban is kereste a választ, de sikertelenül. így a Flóra I-II. tanúsága szerint a Flóra-szerelem mintha esélyt adna a bűntudat reálissá tételére, valamiféle bűn megtalálására. Többször is visszatér a versben e motívum: hogy legyen erőm ismét adakozni s eltölteni a gonoszt félelemmel? Félek, nem tudod megbocsátani eltékozolt, ostoba, könnyű multam, Félek, nem ér majd annyit életem, törekvésem és vágyam, testem, lelkem, hogy megbecsülj, ha el nem érhetem önnön jóságom útján győzedelmem. örömöm tán a büntetések hozzák, hogy sírva nézem majd, ha boldogan sétálsz azzal, ki méltóbb lesz tehozzád. Bűntudat jellemzi a verset, és nem csak a bűnösség elismerésére való törekvés látszik, hanem a remény 19 is sokkal kézzelfoghatóbb közelségbe kerül itt, mint bármely más, önmagát vádoló költeményben, hogy valóban bűnösnek találtatik. 20 Ugyanakkor érezhető, hogy a Flóra-szerelem idején mintha kissé rutinszerű, kiábrándult lenne ez a bűnkeresés. Különös módon keverednek a Flóra-versekben az olyan, egyébként együtt elő nem forduló motívumok, mint a semmi vagy az ég amely a világrend szimbóluma József Attilánál (gondolhatunk például az Eszméletre,): Ő az okmány, kivel a kellem a porráomlás ellen, a szellem az ólálkodó semmi ellen szól, pöröl szorongó szerelmem. Érdekeimből megértettél, bátorrá vakmerőből tettél, kínlódtál, amíg nem szerettél, egész világom ege lettél, (Flóra 1-5.) Ez a szerelem tehát az az erő, amely képes arra, hogy a kései József Attila egyik legmélyebb tapasztalatával szembeszegezzen valamiféle „érvet", legyen az bármenynyire is irracionális érv, mégis valós: vallást, világrendet pótló erővé válik. Flóra és az ég éppen ezért kapcsolódik össze olyan gyakran. Gyönyörűen használja ki itt a költő a szavak azonos alakúságát, s legalább annyira utalnak az alábbi sorok e szerelem önmagán messze túlmutató funkciójára, mint érzelmi hőfokára:
