Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)

BÓKAY ANTAL: Modern és posztmodern poétika és életérzés József Attila költészetében - A hetedik

15. Tehát nem metaforikus szinekdochéról van szó, hanem metonimikusról, azaz a részek összege nem helyettesítheti az egészt, nemcsak azért, mert nem fedik le, hanem mert nincs olyan rejtett struktúrájuk, amely a részekből végtelen számú alkalommal egészeket generálhatna. 16. Az allegória egyszerre retorikai eszköz, műfaj, interpretációs hozzáállás és az irodalmi kifejezésmód filozófiája is. Az általam követett elképzelés szerint az allegória egy értelemképzési mód, a nyelv általános retorizáltságának egyik meghatározó sajátossága. Pontosabb lenne allegoréziszrői beszélni (Quilligan, 1979). Interpretációm hátterében elsősorban Paul de Man (1971,1979) írásai állnak. 17. „Legegyszerűbben kifejezve: az allegória mond egy dolgot és jelent egy másikat" (Fletcher, 1964.2.); „Az allegória egy dolgot szavakban, egy másikat pedig jelentésben jelenít meg" (Quintilianus, 1953, 44.) 18. Ez volt Goethe és Coleridge figyelmének középpontjában. 19. Ezt elsősorban a dekonstrukció vizsgálja. 20. Paul de Man is világosan leírta ezt a folyamatot: „Saját nem-létének igazságával szembesülve a személy elpusztulna, ahogy elpusztul a bogár, ha az őt vonzó lángba repül. De a szöveg, amely állítja a személy-én ilyen elpusztítását nem tűnik el, mert továbbra is úgy látja önmagát, mint az igenlés középpontját" (de Man, 1979. 111.).