Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)

BÓKAY ANTAL: Modern és posztmodern poétika és életérzés József Attila költészetében - A hetedik

szerkezethez az is hozzátartozik, hogy nincs benne kölcsönösség, a személyes értelem az élményen, a befogadáson keresztül teremtődik, az újabb csalások és öncsalások azok, amelyek lényünket felépítik. Az anyához kötődő szerelem igazából üres és teljesíthetetlen alap, amely csak a tökéletes ismétlődés segítségével létezhetne. Ez azonban nem lehetséges, mert az anya és a gyermek nem egy pillanatúak, hanem vágy-létük temporálisan elcsúsztatott és „duál uniójuk" (Mahler) csak egy rövid életszakaszban érvényesül. József Attüa ezt a temporalis elcsúszást még külön is hangsúlyozza azzal, hogy az abszolút szerelem tárgya évtizedek óta halott, azaz az időbeli elcsúsztatás a létszinteket is áttörte. Ez az oka annak, hogy a szeretet csak helyettesítéseken keresztül tartózkodhat a létben. Fontos itt a többes szám. Ha volna egyetlen helyettes, akkor lehetségessé válna a metaforizáló, totalizáló ismétlés. De ilyen nincs, ezért „sok kedves nőből / próbállak összeállítani téged; / de nem futja, már látom, az időből,". Nem egy helyettes kerestetik, hanem szükségszerűen a helyettesítések sora, ezért nincs abszolút középpont, hanem csak befogadási folyamat, új és új erotikus élmény, amely mindig új személyességhez vezet, mely személyesség azonban mindig és szükségszerűen nem-lényegi, ideiglenes. Az idő benne nem mítoszba transzformálódik, de nem is a puszta hisztoricitás példája. Az idő egy új, recepcióban megformálódó személyes történetiséget sejtet, mely sose totalizált, sose teleologikus, hanem mindig erotikusán átélt, mindig a káosz peremén történő önteremtés. Egyensúlyozás a rend és a rendetlenség között anélkül, hogy valaha is remény lenne egy transzcendens hatalomról mesélő végleges rend elérésére vagy egy egyszerű köznapi életfolyamatban való megnyugvásra. Irodalom Auerbach, E. (1944): Figura In: Fabinyi, (szerk.), l.köt. 17-70. Benjamin, W. (1928): A német szomorújáték eredete In: Benjamin, W. (1980) 191-482. Benjamin, W. (1980): Angelus Novus Magyar Helikon Budapest Bloomfield, M.W. (ed.) (1981): Allegory, Myth, and Symbol Harvard University Press Chambridge, Mass. Bokor L., Tverdota Gy. (szerk.) (1987): Kortársak József Attiláról I-III. köt. Akadémiai Kiadó Budapest Boucher, H.W. (1981): Metonimy in Typology and Allegory, with a Consideration of Dante's Comedy In: Bloomfield, M. (ed.) 129-146. Charity, A. C. (1966): Events and Their Afterlife: The Dialectics of Christian Typology in the Bible and in Dante. Cambridge University Press Cambridge. Corngold, S. (1986): The Fate of the Self - German Writers and French Theory Columbia University Press New York Eliot, T.S. (1919): Hamlet In: Eliot, 1981. 73-79. Eliot, T.S. (1981): Káosz a rendben - Irodalmi esszék Gondolat Kiadó Budapest Fabinyi, T. (1987): A hermeneutika elmélete, MI. JATE Szeged