Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)
BÓKAY ANTAL: Modern és posztmodern poétika és életérzés József Attila költészetében - A hetedik
az egyéni Lét maga, a Dasein, a self, a személy-én. Erősíti ezt az értelmet az, hogy az utolsó sor ismételten, expliciten és határozottan ontológiai értelemben ki is jelöli a személy-ént, a self-ci: „te magad légy". Ez azonban túl általános magyarázat, mert egy vers nem állhat meg az absztrakt lét kijelölésénél. A hetedik lét-modalitásai ráadásul nagyon sokrétűen kidolgozódnak. A cím ugyanis mintegy dologként jelöli meg a hetediket, a szakasz-kezdő sorok narrativaként utalnak rá, a záró sorok viszont valami összefoglaló absztraktició, transzcendencia formájában foglalkoznak vele. Ezzel a hetedik a lét különböző területein jelenik meg és fontos lenne világosabban értenünk e területek viszonyát és bennük a személyesség tárgyias-lírai realitását. Erről azonban nem kapunk információt, a hetedikről a költő, a „te magad" absztrakt állításán túl, semmiféle tárgyias-poétikai információt sem ad. Érdekes tapasztalatom ugyanakkor az, hogy a versről beszélgetve minden interpretátora azonnal és kétségek nélkül kapcsol valamilyen jelentést a vers meghatározó kifejezéséhez. A szám (mely Szent Ágoston szerint az abszolút archetípusa), ezen belül különösképpen a hetes szám, kétségtelenül utal egy mitológiai, kultúrtörténeti tradícióra 9 . A vers értelmezői 1 többnyire ezen magyarázatokat hasznosítják. Elmondják, hogy a hetes számos kultúrában, mitológiában a teljesség száma, az univerzum, a makrokozmosz, a totalitás jelölője. Azzal, hogy benne összegződik a lélek és a túlvilág négyes száma a föld és test hármas számával, ez az első a számok sorában, amely a spirituálist és a temporálist összegzi magában. Hét kozmikus szint, hét mennyország van, a bölcsesség hét oszloppal bír, a világnak hét csodája van. Az isteni teremtés hat plusz egy nap alatt történt, isten a hetedik sugárral jelenik meg a teremtés hat sugara középpontjában. Hosszú sort adna a népmesék és mítoszok hetes számainak elsorolása. Hétfejű a sárkány, meséink a „hetedhét ország" helyén kezdődnek és a hét kétségtelenül megjelent olyan mítoszokban, művekben is (például a Kalevala), amelyek valamely okból közel álltak költőnkhöz. Sőt a hatok és a hetedik viszonyát akár az Apokalipszis segítségével is értelmezhetjük, ahol a hat a gonosz száma, ez az isteni nélküli földi a bűnösök száma. A hetedikben azonban kiegészül ez az egyessel, az isteni számával, az ősi, a teremtő erő szimbólumával (ízes /1977. 604./ említi, hogy a hét számnév tízszer, az egy pedig harmincszor fordul a versben elő). Milliónyi további kapcsolatot lehet sejteni, felvethető párhuzam a régi magyar irodalomból Csáti Demeter éneke Pannónia megvételéről, a finnugor ős- és népköltészet, jó néhány vogul medveének hogy csak néhány szerény példát említsünk. De minél több ilyen meggyőző párhuzamot talál az értelmező, annál kevésbé érzi meghatározottnak a vers alapépítményét, a hetedik jelentését. Szinte mindent jelent, ami teljes, kerek, egységes; bármit, amit elemek összefüggéseit összefogó, transzcendáló struktúra-elv vezérel. Ha az olvasó nem merül el saját kulturáltságának élvezetében, fel kell fedeznie, hogy a hetediknek valami mást (is) kell jelentenie, hiszen a mitológiai, kulturális párhuzamok egyike sem szól a lényegről: hogy itt egy személy, a személy-én önreflexív egységéről van szó. A hetedik, .József Attila személye, „egy"-gye kétségtelenül az isteni transzcendencia helyén jelenik meg, de természetéből és tárgyias kifejezésmódjából következően is alapvetően immanens kell legyen. Azaz nem lehet nem megmondani, hogy mi a hetedik. A modern ember személy-énje, self-je mintegy „kitúrta" helyéről az isteni Egy-et. József Attila erről a Kész a leltár című vers első sorában szól: a „Magamban bíztam eleitől fogva" világos visszavonása az isteni személy elsődlegességének, a „Tebenned bíztunk..." zsoltára hitvallásának. De a nietzschei vagy heideggeri filozófia éppúgy mint a freudi pszichoanalízis
