Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)
SZABOLCSI MIKLÓS: „Dobol az ingerült idő" (József Attila 1930 ősze után)
De most még, 1930-31-ben a „munkások közé járt", tanít és tanul, fontos számára a részvétel, és ugyanakkor őt is körülveszi a titokzatosságnak, a konspirációnak az a légköre, amely annyira jellemezte az egész időszakot. A beavatottságnak egyfajta romantikája is volt ez, az odatartozás pátosza. Mindenesetre: ezekben a kezdeti években (1930 őszétől 1932 végéig) József Attila még elfogadja a Magyarországi Kommunista Párt ideológiáját, „vonalát", és a maga részéről segíti is. Olyan nemzedék tagja, amelynek - ha néhány évre is, - de még megadatott a lehetőség, hogy valamiben hihetett. Harmadik dosszié: a pszichoanalízis Ezt a dossziét csak egy kicsit nyitom ki. Mindössze egy kérdés tartozik az 1930-32es történethez, mikor ismerkedett meg József Attila első pszichoanalitikusával, Rapaport Samu doktorral? És mikor kezdődött a kezelés? Eddig úgy tudtuk, hogy 1931-ben vagy 1932-ben. Valachi Anna egy szép tanulmányában amellett érvel, hogy már 1929-ben. Itt és most csak jelezni szeretném, hogy magam kitartok az 193 l-es dátum mellett. Részint azért, mert maga Rapaport doktor így emlékezett, - s talán mert 1930 után jött fel Szegedről, Péter László szóbeli közlése szerint az 1930-as Szegedi Címtárban még szerepel, 1933-ban már nem. És még egy érv: végignéztem, mikor bukkan fel a pszichoanalízis nyoma József Attila írásaiban? Prózában az Egyéniség és valóság végén a mondat: „A pszichoanalízis igen helyesen tételezi...", azaz 1932 júniusában, - ennek a tanulmánynak 4. része A neurózisról különben egészében is pszichoanalitikus-önvallomásos jellegű. Versekben pedig Egy kisgyerek sír, 1933 elejéről, majd persze a Reménytelenül. Az 1931-es Anyám ilyen szempontból nem tekinthető még pszichoanalitikus fogantatásúnak. Tudom persze, hogy a pszichoanalízisre való hivatkozás, vagy a gyerekkor kínzó élményeinek felmerülése a műbe kerülhet kezelés nélkül is, pusztán intellektuális meggondolásból is. De mégis, amikor a kezelés időpontjáról gondolkodunk, talán némi közvetett támpontul szolgálhat prózai vagy verses szöveg. Es a negyedik dosszié: a versek i 1930 szeptembere utáni verseiről: egy részüket a Döntsd a tőkét kötetbe iktatta, annak megjelenése utániakat már a Külvárosi éjbe. A Döntsd a tőkét kötetről korábban írtam a Tasi Józseffel közösen kiadott facsimile kiadás bevezetésében. Ezek a versek egyrészről folytatják a Márta-időszak hangját. Az 1929 és 1930 elejei hangban, poétikai eszköztárban nincs éles törés a Pártba való belépésekor, ellenkezőleg: a „népi", a paraszti lázadó hang szolgál továbbra is, ezúttal a közvetlen forradalmi felhívás kifejezésére. Néhány korábbi ilyen versét híres-hírhedt átírásaival alakította tovább. Mindez persze mélyebb összefüggésre utal: voltaképpen a magyar munkásmozgalom, s főleg a kommunista szárny minden látszat ellenére mély „népies" kapcsolataira. A költői szerep ezekben az években a forradalmat idéző, hívó, vidáman, játékosan lelkes és gúnyos költőé, aki csak olykor komorul el. A lírai én szinte önmagából
