Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)

FERENCZI LÁSZLÓ: „...mintha rokonom..." (Jegyzetek József Attiláról)

zal a képességünkkel azonos, hogy emlékezzünk arra, amit már tapasztaltunk egyszer, és alkalmazzuk azt különböző helyzetekben." Amit Spender mond, összevág azzal, amit József Attila mondott Németh Andornak: az analízis segítette új versei megírásában. A freudizmus és marxizmus összetársítása napirenden volt a harmincas években: József Attila, oxfordi költők, francia szürrealisták. Belgiumban a freudizmus viszont csak a második világháború után terjedt el. Carême és Goffin verseit elemezték ugyan pszichoanalitikus módszerekkel, genezisükben viszont a pszichoanalízisnek nincs szerepe. A freudizmus szerepét József Attila anya-verseiben a magyar kritika erőteljesen hangsúlyozza. Goffin és főként Carême példája azt tanúsítja, hogy az anya „felfedezéséhez" a pszichoanalízis nélkül is el lehet jutni. Befejezésül egy kérdés: Párizsban 1926-ban jelent meg az olasz Guillaume Ferrero Entre le passé et l'avenir című könyve. Franciául idézem az alábbi szöveget, nehogy a félrefordítás hibájába vagy bűnébe essek: „Le centenaire du chemin de fer est, en somme, le centenaire de ce que nous sommes habiués a appeler le monde moderne" (A vasút száz éve nagyjából az a száz év, amit modern világnak szoktunk nevezni) Nous sommés nés avec le chemin de fer; nous avons grandi avec lui..." (A továbbiakban Ferrero kétségeiről, félelmeiről beszél.) A „nous sommes nés avec le chemin de fer, nous avons grandi avec lui" nekem magyarul úgy hangzik, hogy: „gyermekkora gyermekkorunk. Velünk / nevelkedett a gép". A vers e részletében József Attila vitatkozik is valakivel. Ismerte József Attila Ferrerot? Elvileg ismerhette. Illyés gyermekkorában még olvasta a Róma nagysága és hanyatlása című művét, mely a húszas évek elején a Révai népszerű Világkönyvtár sorozatában már harmadik kiadásában jelent meg. Lefordították magyarra az Ókori civilizáció bukása című könyvét is. Szabolcsi Miklós nem írja le Ferrero nevét monográfiájában. Az olasz szerőre nem találtam utalást József Jolán, Vágó Márta és Németh Andor műveiben sem. De az európai baloldal ekkor már elfordult az olasz írótól, aki (tudomásom szerint) elsőként állítja, még 1922-ben, vagy 1923-ban, hogy a fasizmus a leninizmus fekete formája. A Discours aux sourds könyvalakban 1924-ben jelent meg Párizsban a Kranál, a Szürrealista kiáltvány kiadójánál. Amikor viszont József Attila a „fasiszta kommunizmus" kifejezést használja, óhatatlanul is Ferrero társaságába kerül. Azt hiszem, nem kell bizonyítani, hogy József Attila költészete a félelemmel és halállal való viaskodás nagyon nyílt formája. Utolsó könyvében, a Hatalomban, Ferrero korábbi témáit megismételve a félelem különböző változatait elemzi, és kifejti, hogy az egyik embert a másikától a félelem és a halál elleni stratégiája különbözteti meg. József Attila a Hatalom című könyvet nem ismerhette, halála után négy évvel jelent meg New Yorkban. De a Kaland 1936-ban még kezébe kerülhetett. Ferrero Freud és Heidegger előtti gondolkodó volt. Nietzschét sohasem szerette. Ezt azért írom le, mert azt hiszem, hogy ezt az emberiséget, hisz ember vagy, he vesd meg sorok Nietzschével vitatkoznak, a Zarathustrával vagy az Antikrisztussal.