Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)

SZABOLCSI MIKLÓS: „Dobol az ingerült idő" (József Attila 1930 ősze után)

És hogy miért szólította le Attila Szántó Juditot? Azért, amiért férfiak ezt tenni szokták. Judit, ezt minden kortárs megerősíti, kívánatos, izgalmas, szép nő volt ezidőben, „Brünhilda típus". József Attilának pedig szüksége volt, illetőleg szüksége lett volna igazi szexuális partnerre, valakire, aki súlyos problémáit ezen a téren megoldja. Remélte, Judit lesz az. Emlékezésekből, tanulmányokból tudjuk, hogy együttélésük távolról sem volt harmonikus. Arról is tudhatunk, hogy szexuális téren sem volt az, s arról is, hogy ezt Judit néha nyilvánosan is tudatta, megszégyenítő módon. Nehéz mérleget vonni Judit és József Attila körülbelül három-három és fél éves együttéléséről. Bizonyos, hogy Judit a maga módján sokat segített neki, igyekezett otthont teremteni, - óvni és olykor megérteni Attilát. Áldozatkészségét, fáradozását, sőt - ha nem is égő szerelmét, de szeretetét, gondoskodását nem lehet kétségbe vonni. És a nehezen kezelhető, már beteg költő elviselése, segítése néha nagy feladat lehetett. De Judit lényének keménysége, olykor durva kíméletlensége, indulatai (például József Attila „polgári" barátaival szemben), - természetesen Attila ekkor már kibontakozott, egyre súlyosbodó állapotával együtt - sorozatos konfliktusokat okoztak, nyílt összeütközésekhez vezettek. S főleg: Judit intellektuálisan nem ért fel a metszően okos költőhöz, - s ez Márta után és Edit meg Flóra előtt különösen szembeszökő. Az az olykor elhangzó állítás is a legendák világába tartozik, hogy Judit „vitte volna be" a mozgalomba, Judit sohasem volt tagja az illegális pártnak. Ha más nem, József Attila költészete vall (hiányaival) kapcsolatuk természetéről. Ismeretes: nincs befejezett, teljes szerelmes verse Judithoz, a Nyári délután békés együttlét, (ál-képzelt-remélt) idill, a Judit című már a diszharmónia, a szakítás jele. A feltehetőleg Judithoz írott, de kivétel nélkül töredékben maradt kísérletek is a „szövetség ez s nem szerelem" érzetét sugallják, - a „hideg" elleni „összebúvás" vágyát mondják, az érzéki szerelem kívánása is megszólal. De az Óda-epizód már megmutatta, - s ezt Judit is jól érezte meg, ezért követett el öngyilkossági kísérletet - a kettejük közti szakadékot. Judit indulatai, erőszakos, és ugyanakkor méltóságteljes és fensőbbséges modora József Attila barátait is taszította. De a Judit-kép talán legsötétebb vonása: az „utóélet", az 1945 utáni időszak. Judit, aki mint mondtuk, 1934 óta gyakorlatilag nem élt együtt a költővel, - most a „nemzet özvegye" magatartását vette fel. Éspedig elsősorban az MKP segítségével, arra támaszkodva, azt képviselve. Emlékiratait a Szabad Nép szerkesztőségében diktálja le, majd a Petőfi Múzeumban ő lesz a József Attila anyag őrzője. „Nemzet özvegye" is, ugyanakkor cenzori szerepe itt bontakozik ki. Akinek kutatnia kellett a József Attila anyagban, az tudja, milyen akadályokon kellett keresztültörni, egyszemélyes fórumként adta elő vagy titkolta el a kéziratokat, - az állam által megvásárolt anyagokat mintegy sajátjának tekintette. És hadd tegyem hozzá: a kéziratokkal való manipulálás halála után is folytatódik, máig, - kéziratok ma is eltűnnek, mások meg meglepő módon előbukkannak - Judit révén... Második dosszié: József Attila az illegális Kommunista Pártban 1930 őszétől tagja a KMP-nek. Belépése körülményeit, annak bizonyítékait egy munkaközösség az én nevemmel jelzett cikkben ismertette, - nincs okom, nincs bizonyítékom az erre vonatkozólag ott leírtakon változtatni. Ugyanebben a tanul-