Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)

TASI JÓZSEF: József Attila és a Bartha Miklós Társaság, 1928-1930

A következő részt Szabolcsitól idézem: „József Attila át is szerkesztette a szöveget, az elejére tette, és jelentősen bővítette, alcímekkel, kiemelésekkel tagoltabbá tette a Magyar Szemlével való vitát. Hangsúlyokban, indulatokban erősítette Fábián szövegét, csípésekkel, vágásokkal a liberálisok ellen, az »európaiság«, a műveltség ellen, mintegy rákacsintva így »liberális-radikális« barátaira. ,A »baloldal« szemünkre hányja, hogy reményeit hiába fűzte hozzánk, hogy a dobutcai hasznos fűszeresek bolthelyisége számunkra nem a magyar jövendő egyháza, hogy kultúrértéket számunkra nemcsak a pesti sajtó és Schnitzler Arthur meg Maurois jelentenek.' Csaknem minden olvasója felsziszszent erre a mondatra: ,Ne csak Kanttól és Husserltől, ne csak Hűmétől és Russeltől, ne csak Descartestól és Bergsontól tanuljatok!' Okkal vélhették úgy is, hogy önmaga olvasmányait sorolja fel, önmaga ellen védekezik. Ugyancsak a gondolatok játékos túlhajtásának érezhették még ezt: ,Ujkori politikai történelmünk Holubárok új-udvara. A magyarországi szocializmus és fasizmus, demokratizmus, liberalizmus és imperializmus [!] mind-mind melegházi növények, nem a magyar lelki forma tartalmai...' A mondat befejezése meg már teljesen átlendül a fiatal költő oly sok művében fellelhető filozófiai fejtegetéssé: hanem maguk is formák, valóságtalan formai levezetések, puszta dedukciók, nem a magyar nép tapasztalatainak összefoglalásai.' Kétségtelen: játékosságból, kivagyiságból József Attila túlhajtotta ebben az általa javított szövegben a magyart, a népit, s bár a faj szóval csak egyszer él, nem kétséges, hogy közel kerül a faji eszméhez is. Látszik az is, hogy ekkoriban sokat foglalkozott a nyelv kérdéseivel (célzás Mezzofantira, az 'intelligens' szó helyett magyar megfelelő keresése stb.) és filozófiával is (tény- és értéktudomány megkülönböztetése)."

54 A Kodály és Dosztojevszkij idézetet Fábián emelte a röpiratba. A Kodály-idézet csak tartalmilag hű: „A magyar intelligencia előbb jutott Párizsba, mint a magyar faluba." Helyesen: v

Budapestről Parisba rövidebb volt az út, mint Kászonújfaluba. Ma méginkább az. En is előbb jutottam el Párizsba, mint Kászonba."

55 Fábián bizonyára emlékezetből idézi Kodály Zoltán Népzene című tanulmányából, amely az 1928-as Ady-röpiratban is megjelent. A kérdés, mely voltaképpen a magyarság és Európa, vagy a nacionalizmus és kozmopolitizmus ellentétpár örök diliemmája, talán a legművészibb megfogalmazását nyeri el Jankovich Ferenc Szántód partjainál című költeményében (Jankovich Kodály-tanítvány volt és első verseskötete kiadójaként a Bartha Miklós Társaságot tüntette fel.) A Dosztojevszkij-idézet nagyobb nehézség elé állít bennünket. Idézem: „Kozmopolita nevelésiek elszakított titeket a néptől. Egy külön kis kasztot alkottok a széles, nagy hazában, mely kaszt idegen és gyűlöletes a nép előtt. Megvetitek a népet tudatlansága miatt s elfeleditek, hogy ez a nép fizeti meg a ti európai nevelésieknek az árát, ez a nép tartja fönn verejtékes munkával egyetemeiteket és főiskoláitokat. Ne vessétek meg, hanem sajátítsátok el szent ideáljait, alázzátok meg magatokat előtte, s vele vállvetve dolgozzatok a nagy művön, mert ez a tudattalan nép, amelytől utálattal elfordultok, Isten szikráját, Krisztus igéjét hordja kebelében, amelyet majd az Óvilág előtt hirdetni fog, amikor az vérözönben fog fürdeni."

56 Valószínűleg az író kései naplójegyzetei egyikéből van átemelve. (Sajnos, az általam ismert Fábián-féle kézirattöredék, mely tán a forrásra is hivatkozik, éppen az idézet előtt ér véget.) Dosztojevszkij-kutatók se tudtak segíteni, amikor ugyané