Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)

BOTKA FERENC: „A neuraszténiás forradalmár" (Konkordanciák József Attila és Déry Tibor munkásságában)

Egy mottó és egy mű üzenete (A G.A. úr X.-ben mint a József Attila által megálmodott „rend" ellenutópiája) A „rend" - József Attila világképének egyik központi kategóriája. Pozitív formáján a társadalmi berendezkedésnek azt az eszményi állapotát érti, amelyet - elgondolása szerint - a szocializmus eszméi alapján a negyedik rend fog majd megvalósítani. Érdemben először A város peremén (1933) záróképei közt szól róla - a fogalomba beleértve a sorsát szuverénül alakító egyes ember ideálját is: Mig megvalósul gyönyörű képességünk, a rend, mellyel az elme tudomásul veszi a véges végtelent, a termelési erőket odakint s az ösztönöket idebent... De a költő felvillantja a „rend" pozitív formájának ellenképét is - kora társadalmának „falánk erkölcsi rendjét", amelyet a tulajdon érdekmegosztó „palánkjai" szabdalnak részekre (Elégia, 1933), s amely a maga tiltásaival - egyben a szabadság ellentéte is (Világosítsd föl, 1936). (A „rend" e negatív tartalma jut kifejezésre egyébként Illyés Gyula Rend, béke című költeményében, illetve az 1937-ben megjelent Rend a romokban című kötetében is.) A „rend" e kettős arculatának párhuzamát a legegyértelműbben József Attila Levegőt! című versében figyelhetjük meg, amely a korabeli társadalmi állapotokkal azon mód szembeállítja a jövő eszményiként elgondolt emberének és társadalmának álmát - s amelyben immár a „rend" kiegészítő, sőt egyenrangú fogalompárjaként megjelenik a „szabadság" is: Emberek, nem vadakelmék vagyunk! Szivünk mig vágyat érlel, nem kartoték-adat. Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép komoly fiadat! Déry írói világképének központi kategóriájaként a „szabadság" Niki című kisregényében jelenik meg. Az író ennek a fogalomnak segítségével írja körül kutyaszereplőjének természetes állapotát; s annak (t.i. a szabadságnak) a hiányával, illetve elvesztésével magyarázza Niki idő előtti pusztulását, elmúlását. De viszontlátjuk a „rend"-re és szabadságra való utalást az író börtönben írt ellenutópiájában, a G.A. úr X.-ben kötetében is, méghozzá rögtön az előszóban. Amelyet, mint köztudomású, utólag, a megjelentetés előfeltételeként kellett a szerzőnek előrebocsátania, hogy „megindokolja" és „megmagyarázza" könyve sötét világát, - s azt a kapitalista társadalmi rend bírálataként tüntesse fel. Hogy ez nem ennyire egyértelmű, ahhoz elég néhány oldalnyit beleolvasnunk a szövegbe, amelynek kritikai éle legalább olymértékben irányul a szocializmus szovjet típusú gyakorlata, mint korunk fogyasztói társadalma ellen. Hogy a kritika hangsúlyát Déry hova helyezi, abban viszont József Attila mottóként kiemelt sorai