Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

II. Esettanulmányok: XIX. század - Kalla Zsuzsa: Irodalmi relikviák, világi ereklyék (A Petőfi-kultusz tárgyai)

kon a kard a szabadságharc, a katonaköltő, a helytállás, a mártírum képi jelzése, sőt Petőfi versei egy sajátos vonással színezik ezt a jelképet: az életműben a kard gyakran szerepel együtt a lanttal, az alkotás szimbólumával: „Lantom, kardom tied, oh szabadság!",

2 „Meg kell, meg kell, hogy érjem azt a nagy napot, / Amelyért lantom s kardom fáradott!",

29 „Esztendőre hallgat a dal, / Vagy ha írok, véres karddal írok költeményeket."

30 így lesz a kard a forradalmi költő legendájának kelléke. Petőfi szerelmeinek bemutatása, fölsorakoztatása szintén a kiállítások bevált, hagyományos fogása. Valószínűleg a hozzá kapcsolható vers miatt kedvelt tárgy Csapó Etelke halotti hajfürtje. Az ismert, Mednyánszky Berta virágcsokra rövid költemény - „Ha életében ereklyetartóban, PIM Művészeti tára nem szerettem volna / A szőke fürtök kedves gyermekét / Övé leendett volna szívem / Mikor a halotti ágyon feküvék."

31 - mintha csak a tárgyról készült volna, noha sokkal valószínűbb, hogy a Csapó Etelke nővére, a gyakran és sokat emlékező Vachott Sándorné állította össze így a gyűjtő kérésére, nem valószínű, hogy Vachotték családi ereklyéiket a falon, üveg alatt őrizték volna. E sorozat másik jellegzetes tárgya Mednyánszky Berta virágcsokra. Történetét maga a matróna mondta el a relikviagyűjtő Kérynek 1901-ben Pozsonyban: „Megemlítette még, hogy Petőfinek saját kezével hozzá irt költeményei, melyet szekrényében őrzött, a Bach-korszakban, midőn szüleivel Gödöllőről elköltözött, nyomtalanul eltűntek. Csakis két ereklyét őrizhetett meg. Az egyik a 'Szerelem gyöngyeV-nek azon díszpéldánya, melyet 1845-ben maga Petőfi készítetett számára. A hatvan lapra terjedő kötet megfakult piros selyembori tékán vastag aranybetűkkel ez a fölirás olvasható: SZERELEM GYÖNGYEI BERTÁNAK A másik ereklye egy piros-fehér-zöld pántlikával átkötött préselt virág. Ennek az a története, hogy egy vasárnap délután a kertben sétálgattak, s a többi közt a hazáról is beszélgettek. Beszélgetés közben Berta néhány szál virágot szedett és nemzeti színű pántlikával bokrétát kötve, átadta Petőfinek, akit rendkívül meghatott a kedves figyelem. Erre vonatkozik ez a költemény: A bokrétát melyet nekem adtál, Háromszínű szalaggal kötted át. Szereted te a hazának színeit, Lányka, mert szereted a hazát.