Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

III. Esettanulmányok: XX század - Kelevéz Ágnes: A pályakezdés önmítosza Babits Angyalos könyvében

ra vágyakozva karcolatait csak megélhetési mellékterméknek tartotta. Szélsőséges példa a kéziratos művekkel való kultikus azonosulásra Osvát tudatos és módszeres önfelszámolása, aki öngyilkosságával párhuzamosan szellemi öngyilkosságot is elkövetett: szétosztogatta könyvtárát, és halála előtt saját maga égette el írásait, hagyatékát. Máskor a kézirat a kortársaktól, a külvilágtól való elfordulás szimbólumává válhat, mint Arany János kulcsra zárt, gondosan vezetett, szerkesztői jegyzetekkel ellátott Kapcsos könyve, vagy a művészi túlélésbe vetett hit jelképévé magasztosulhat, mint Radnóti tömegsírból kihantolt, tragikus Bori notesze. Egy életművön belül is változhat a leírt alkotáshoz való viszony: függhet életkortól, politikai és cenzurális viszonyoktól. Altalános jelenség, hogy a pályakezdő, publikálás előtt álló költő nagyobb jelentőséget tulajdonít saját kéziratának, mint a rendszeresen megjelenő, sikeres művész. Ennek sok tanulságot rejtő példája Babits Mihály ún. Angyalos könyve.

3 Babits óriási kéziratos hagyatékában is kivételes helyet foglal el ez a fiatalkori verseket, írásokat tartalmazó könyv alakú kéziratgyűjtemény. Nevét a borítón látható színes ceruzarajzról, egy mandolint pengető angyalról kapta. A könyv első fólióján Török Sophie jellegzetes betűivel ez olvasható: „Carpaccio zenélő angyalát rajzolta Török Sophie 1935-ben."

4 Az Angyalos könyv maga három füzetből áll. Ki és mikor kötötte egybe? Erre nem találtam pontos adatot. Bár Török Sophie értett e mesterséghez, nem valószínű, hogy az összetűzés az ő keze munkája lenne. Babits halála után írt egyik cikkében így említi az Angyalos könyvet: füzet, „melyben fiatalkori verseinek kéziratai vannak egybe kötve".

5 Ha saját maga fűzte volna össze a könyvet, másképp fogalmazna. Az utóbb elkészített, kódexeket idéző borítólappal és rajzzal Török Sophie a megkülönböztetett tiszteletet akarta jelezni, mely e kéziratnak, szerinte, kijárt. Valószínűleg Babits volt az, aki egybeköttette fiatalkori költeményeit, talán még a 10-es évek folyamán vagy a 20-as évek legelején. A könyv formailag és keletkezéstörténeti szempontból három részre osztható, a fóliókat az OSzK nyomtatott lapszámai alapján jelöli a szakirodalom: 1. Troubadour-kor (1900. júl. - 1903. ápr.) 2-21. fólió. 2. Versek (1903. jan. - 1906. júl.) 24-70. fólió. 3. Fogarasi időszak versei (1910. - 1912. tavasza) 71-237. fólió. Az első két füzetet tudatos szerkesztés, felépítés jellemzi, és csak vers található lapjaikon. A harmadik inkább munkafüzetnek tekinthető, melyben vegyesen olvashatók költemények, színművek, műfordítások, prózai fogalmazványok, töredékek, valamint a Laodameia kézirata. Ez az utolsó füzet a mi szempontunkból kevésbé érdekes, ebben a részben a művek kéziratai nem hordoznak önmagukon túlmutató jelentést, itt egyszerű fogalmazványok vagy tisztázatok vannak, melyeknek Babits számára főleg használati értékük volt. Az első két füzetben - és főleg a középsőben - a pályakezdés, a nagyrahivatottság pátoszától áthatott, önmítosszal erősített költői magatartás jeleit vehetjük számba.