Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

II. Esettanulmányok: XIX. század - Kerényi Ferenc: Önkultusz vagy önigazolás? (Déryné Naplója mint kultusztörténeti forrás)

kiadásában); újabb kiadása: Bp. 1887. (A magyar nemzet családi könyvtára 48. és 49. darabjaként). Bayer József kiadása három kötetben: Bp. 1900. Végül Réz Pál sajtó alá rendezésében: Bp. 1955. Utóbbi csatolja Déryné addig ismert 37 levelét is. Az első kiadás történetét 1. Törs Kálmán előszavában, amelyre helyesbítőleg reagált Egerváry P. Ödön: Hogyan jött létre Déryné naplója? Nemzet 1891. március 29. húsvéti melléklet. A Törs-féle változatot ismételte meg Réz Pál: 11:475. A Napló kézirata: OSzK Kt. Quart. Hung. 1466.1-XI. kötet. 16. Bayer i. m. 103. 17. A hivatkozott levelek: Bayer i. m. 96-8. 171-3. A Jókai-hagyatékban nincs nyoma a küldeménynek, az egyetlen ott felbukkant Déryné-dokumentum egy kölcsön elismervénye 1847-ből, amely a jótálló Laborfalvi Róza révén kerülhetett Jókaihoz: OSzK Kt. Fond V./761. A Naplóban felhasznált és az Egervárynak megküldött kritikák és szóróversek: uo. Quart. Hung. 1466. XII. kötet. 18. Staud i. m. 156. 19. A levél nem szerepel a Bayer-kismonográfia levél-függelékében; Fodor István nyomán közölte Réz Pál: id. kiadás, II: 398-8. 20. A Magyar Színházi Intézet Színháztörténeti Múzeumában. Katalógusát összeállította Haraszty Árpádné: Balog István hagyatéka a Színháztörténeti Múzeumban, Bp. 1957. (Színháztörténeti Füzetek 5.) 21. Ahol Déryné meghalt. In: Emlékalbum a Miskolcon 1823-ban megnyílt első magyarországi kőszínház 100 éves jubileumára, szerk. Keresztesy Sándor, Miskolc 1923. 78-9. Rozsnyay cikkeit Staud Géza is felvette a Bayer-kismonográfiájába, de a ,,

Sidney Carton" álnevet nem oldotta fel. Erről és Rozsnyayról legújabban Konrádyné Gálos Magda írt: Rozsnyay Kálmán - a színjátszás peremén, Színháztudományi Szemle 24. Bp. 1987. 109-32. 22. A levél: Bayer i. m. 141. A Déryné-ikonográfiára 1. Cenner Mihály: Magyar színészportrék katalógusa 1790-1944, Bp. 1973. 46-7. A Telepy-akvarell újabb reprodukciója Karcsai Kulcsár Istvánnál: így élt Déryné, Bp., 128. Leírása Höllrigl József szerk.: A 100 éves Nemzeti Színház emlékkiállítása, Bp. 1937. 118. tétel, 6. tábla. A Déryné-ábrázolások bővítésének szélsőséges kísérlete Staud Gézáé, aki a Bayer-kismonográfiában közölte (a 80. lap után) „Déryné (nem hiteles) fiatalkori arcképeit", két fényképet. Daguerre találmányának bejelentésekor a primadonna 46 éves volt... 23. Az eddig nem hivatkozott munkák, az említés sorrendjében: Staud Géza: Déryné = Nagy magyar színészek, szerk. Gyárfás Miklós és Hont Ferenc, Bp. 1957. 36-56; Karcsai Kulcsár István: így élt Déryné, Bp. 1978; Balassa Imre: Déryné, Bp. 1940. I—II., Vitányi János: Komédiások. Déryné vándorlása és dicsősége, Bp. 1963.; Balkányi Enikő: Déryné Széppataki Róza, Bp. 1937. 24. A színpadi feldolgozások esetében - terjedelmi okokból - nem törekedhetünk teljességre, így nem elemezzük, kultusztörténeti szempontból sem, Nagy Dénes alkalmi egyfelvonásosát, a Déryné nevenapját (megjelent az Emlékalbum..

.-ban), sem Kolozsvári Andor és Cserháti Lajos újabb dramatizálását a Naplóból, a Dérynét, amelyet a Pest megyei Petőfi Színpad mutatott be, 1961-ben. Ugyancsak nem foglalkozunk a kultusztörténeti szempontból kevésbé jelentős filmváltozattal, Maár Gyula filmjével: Déryné, hol van? (1975), Törőcsik Marival a címszerepben. 25. Herczeg darabja több kiadásban jelent meg, először 1907-ben. Színpadi példányai közül az ősbemutatóé: OSzK Színháztörténeti Tár, Víg 210; Horváth Jenő 1928-as rendezőpéldánya: uo. N. Sz. D 153; az 1943-as új betanulás súgópéldánya: uo. N. Sz. D 153/2. 26. Jászai Mari levelei, s. a. r. Kozocsa Sándor, Bp. 1944. 386-7. 27. Bayer i. m. 6. 28. OSzK 221.430.