Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

II. Esettanulmányok: XIX. század - Kerényi Ferenc: Önkultusz vagy önigazolás? (Déryné Naplója mint kultusztörténeti forrás)

„Déryné mámorban tárja ki a Róza: Nincs a világon az a világon karját. A barátságos tehén átdugja az a palota, amit én emiatt a fejét a deszkán, Déryné nevetve ott ne hagynék! öleli át a tehén nyakát. Róza: Ugye, milyen jó itt, Sárikám!" Az átlagműveltségű magyar, ha költőt kérdeznek tőle, ma is Petőfit vágja rá válaszul. Ugyanígy lett a „régi színésznő" szinonimája Déryné neve. 1993-ban volt születésének fölöttébb csöndes bicentenáriuma. Vajon évfordulókra hangolt országunkban megérjük-e még, hogy kultusztörténeti feltárás előz meg - hasznosítható tapasztalatokkal - jubileumokat? Déryné Széppataki Róza örökifjú asszony megérdemelné. JEGYZETEK 1. Fáy András: A magyar színészet múltjából In: Fáy András színészeti tanulmányai, kiadta Staud Géza, Bp. 1940. 60. Az írás 1857-ből való. 2. Kísérőlevele maradt fenn a Magyar Színházi Intézet Színháztörténeti Múzeumának kézirattárában. Közöltük: A vándorszínészeitől a Nemzeti Színházig, Bp. 1987. 100. 3. Ilyen volt például az az ezüstsarló, amelyet az országgyűlési ifjúság ajándékozott Schodelnének 1840-ben, Pozsonyban - közvetlenül Aforma-alakításáért, közvetve a magyar operajátszás terén tett érdemeiért. A sarló a Nemzeti Múzeum állandó kiállításában látható; képe és felirata: Magyar színháztörténet 1790—1873, szerk. Kerényi Ferenc, Bp. 1990. 533. és 48. sz. kép. A kettős indítékot bizonyítja, hogy az emléktárgyat előbb rendelték meg, mintsem a fellépés megtörtént. 4. A fordulatot itt is a romantika hozta: Schodelné, az európai hírű operadíva hazaszerződése, a vezető prózai színészekét hét és félszeresen meghaladó gázsija (1838) indította el az ún. operaháborút. 5. A korábban emlegetett 1852-es dátumot, Prielle Kornélia visszaemlékezései alapján, Bayer József korrigálta 1849-re: Déryné, s. a. r. Staud Géza, Budapest, 1944. 49. L. még Déryné 1871. szeptember 10-i levelét Egerváry P. Ödönhöz: uo. 136. 6. Az 1837. szeptember 21-i Világ divatja-előadás kapcsán 1. Vörösmarty Mihály összes művei 14., s. a. r. Solt Andor. Bp. 1969. 85. 7. Déryné emlékezései, s. a. r. Réz Pál, Bp. 1955. 30-1. 8. L. erre [1869] augusztusi levelét Egerváry (Potemkin) Ödönhöz: Bayer i. m. 112. Saját gyökereit pedig a legtömörebben 1842-es kolozsvári interjújában összegezte: OSzK Kt. Analekta 11.583. Közölte Enyedi Sándor: Déryné erdélyi színpadokon, Bukarest, 1975. 152-3. 9. 1869. július 28-i levele Egerváry P. Ödönhöz, Bayer i. m. 104. A segélyre vonatkozó iratanyag az utóbbi években kibővült: 77 ismeretlen dokumentum a régi Nemzeti Színházból (1838-1885), vál. Staud Géza, szerk. Kerényi Ferenc, Bp. [1989.] 122-7. 10. Prielle Kornélia Dérynéről, OSzK Kt. Analekta 4948. Bayer József hagyatékából közölte Staud Géza: Bayer József tudományos munkássága, Bp. 1979. 162. (Színháztörténeti Könyvtár 9.) 11. A két hivatkozott levél 1869. július 28-ról és 1872-ből: Bayer i. m. 105. és 147. 12. Enyedi i. m. 152-3. A kritika: Pannónia 1822. április 3. Közli Bayer i. m. 52-4. A levelek szövege: uo. 108. 114. 116. 127. 131-3. 140. 13. Bayer i. m. 136. 14. Utolsó levele Egerváryhoz, 1872. szeptember 20. körül: Bayer i. m. 172. 15. Az első mutatvány közlés: Életképek 1876. november 23-24. (Egy régi magyar színésznő naplójából). Törs Kálmán kiadása két kötetben: Bp. 1879-1880. (a Kisfaludy Társaság