Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

I. Kultusz és múzeum - Kovács Ida: A fénykép mint dokumentum és/vagy ereklye

dolgozó, papírképet készítő fényképész műterem működik.

2 Az 1850-es évektől kísérletezni kezdenek a fotóknak porcelán tárgyakra, csészékre, tányérokra, üvegpoharakra, textilekre való vitelével. Az ötletet a reklám egyik ősének is tekinthetjük. Uralkodóknak, neves államférfiaknak, híres színésznőknek a csecsebecsékre ráfényképezett arcmása csak még kelendőbbé teszi a kereskedők áruit, sőt, e kéretlen népszerűsítés az ábrázolt személy nimbuszát, legendáját is táplálja. Kimondhatjuk kereken; kultikus giccs stárgyak sora születik így. Természetesen az írók fényképei sem maradhatnak ki pénzt hozó üzletekből. Az 1860-as évek elején Gévay Béla fényképész 50 krajcárért árusítani kezdi költők, írók portréit, 1864-ben pedig egy jótékonysági bazáron a kor neves, jórészt festőből átnyergelt fényképész mestereinek, Borsosnak, Barabásnak, Streliskynek, Mayernek minden képe elkel. Jókai-emlékpohár az 1879-es székesfehérvári országos fotókiállításra, PIM Művészeti tára Jókai Mór az első olyan író, akinek arcképei, az 1870-es évektől, nem túlzás - elárasztják az országot. A XLX. század utolsó évtizedében élő, folyton szenzációra és hősre éhes közönség méltó bálványra lelt az 1894-ben 50. írói jubileumát ülő Jókai személyében. Parádés rendezvények, üdvözlő és gratuláló újságcikkek sora, művészek, hódolók, egyletek, megyék és városok ajándékai jelzik a már életében írófejedelemmé avatott Jókai nagyságát. Az újból és újból kiadott, később nyomdai úton sokszorosított fényképes emléklapok, képeslap-sorozatok, Jókai képecskével ellátott medallionok frissen tartják és dokumentálják az író iránti tiszteletet. Jókai esetében a fényképek sokaságának és mozgásának ténye nem csupán az írói kultusz képződésének mutatója, hanem az önkultusz gerjesztésének tükrözője is. A XIX. sz. utolsó évtizedétől kezdődően lassan kialakulnak az olyan egyezményes, mindenki által elvárt és elfogadott külsőségekkel élő műtermi felvétel-panelek, mint: az író íróasztalánál (ülve vagy állva), az író kezében tollal, vagy könyvvel, az író elgondolkodó pózban, az író karján odaadó feleségével, esetleg gyermekével vagy édesanyjával, író íróbarátja társaságában, stb. Hasonlóképpen rögzülnek és válnak sablonossá ezek a képbeállítások, ahogyan korábban, az 1860-as, 70-es években megszokták a fényképek díszleteit: a festett hátteret drapériákkal, oszlopokkal, viráglugasokkal. A rekvizítumok használatát - az ábrázolt személy tekintélyét növelendő - a fényké-