Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

IV. Kitekintés: irodalmi kegyhelyek a nagyvilágban - Sargina Ludmilla: Két Puskin-ház

A moszkvai Puskin Múzeumnak is megvan a maga előtörténete. 1949ben a fővárosban nyílt meg az A. Sz. Puskin születésének 150. évfordulója című nyolc termet betöltő kiállítás, amelyet az Állami Irodalmi Múzeum rendezett. Kiállították a Puskin életében készült portrékat, kortársai portréit, a költő kéziratait, műveinek első kiadásait, olyan tájakról készült képeket, ahol a költő megfordult: Puskin-emléktárgyak is láthatók voltak a kiállításon: írópultja, lúdtolla és más relikviák, amelyeket a leningrádi múzeumtól kaptak kölcsön (nem a Mojkán álló házból, hanem a Carszkoje Szeló-i múzeumból). Kiállították többek között korabeli orosz festők képeinek ritkaságszámba menő gyűjteményét; Puskin őseinek képmásait; 18. századi jobbágyművészek alkotásait; látható volt a költő apjának, Szergej Lvovics Puskinnak két ránkmaradt eredeti portréja közül az egyik; és az előkerült miniatűr akvarell, amely a költő nővérét, Olgát ábrázolja. 1957-ben, amikor elfogadták a moszkvai Puskin Múzeum megalapításáról szóló határozatot, Moszkvában még nem volt Puskin-gyűjtemény. Az 1937-es, a Történelmi Múzeum termeiben megrendezett Össz-szövetségi Puskin-kiállítás anyagát a háború alatt evakuálták, majd a háború után átadták Leningrádnak. Ez képezte az Össz-szövetségi A. Sz. Puskin Múzeum alapját. Ennek az egyedülálló gyűjteménynek a darabjai - mint fentebb már volt róla szó - szerepeltek az 1949-es moszkvai kiállításon. Az új Puskin-múzeum munkatársainak gyűjtőtevékenysége és munkája 1957-ben kezdődött. Az eredmény minden várakozást felülmúlt. Sok könyvtár, múzeum és más állami gyűjtemény ajánlott fel tárgyakat, a társadalom is felbecsülhetetlen segítséget nyújtott. Az adományfolyam máig sem apadt el. A múzeum kiállításának létrehozásakor az egyik alapelv az ősi „birtok", az épület adottságainak kihasználása volt. Á díszes „enfilade" nyolc termében helyezték el az ún. „korabeli" kiállítást, amelyet kronológiai elv alapján állítottak össze. Középpontjában a nagy szalont elfoglaló Anyeginterem áll. Itt újrateremtették Anyegin dolgozószobáját: antik íróasztal; magas állványon álló lámpa, porcelán lámpaernyővel; üveggyöngyökkel díszített pipa, a karosszékre „hajítva"; a kandallón száguldó kocsit formázó bronz óra; az íróasztalon gyönyörű bronz gyertyatartó, a kanóc lecsípésére szolgáló csipesszel; egycsövű színházi látcső, aranybetűs, bőrkötéses könyvek halmaza. A Byron-kép egyik falon, A vas-szobor kis asztalon. Komor homlok felett kalapja Egy ismerős fejet takar. Mellén keresztbe font a kar

4 A kiállítás mintegy belenőtt a szoba enteriőrjébe: a faragott fehér márvány kandalló és a magas, félkör alakú tükör, a festett mennyezet, s az egész tágas, világos szoba nem egyszerűen egy kiállítás hátteréül szolgál, hanem mintegy annak elválaszthatatlan részét képezi.