Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

III. Esettanulmányok: XX század - Kabdebó Lóránt: Egy vers vágóasztala (Szabó Lőrinc fekete kultusza)

döbbenete és öröme a kétségbeesését új szempontok szerint kifejezhető költői módszer felfedezésekor, a Tücsökzene a sokat tapasztalt és szenvedő, öregedő ember összegzése - ugyanezen módszer segítségével. Legfeljebb ekkorra a szilaj kétségbeesést a bölcs megkeseredettség váltja. De ez egy újabb tanulmány témája lehet.) A Vezér versről beszélve zárásul végül is elmondhatom, hogy benne és általa Szabó Lőrinc egy költői hagyományt él át, teljesít be és visz ad abszurdum, egy korabeli politikai szerep realista bemutatása és szubjektív átélése által. Ez az alkotói gesztus is (mint más témákban ugyanekkor hasonló gesztusok) segíti ahhoz, hogy ezt az alkotói hagyományt (függetlenül annak politikai tartalmától) elégtelennek minősítse költészete folytatása szempontjából. Egy évi hallgatás, személyes-életrajzi válság, drogos állapot következett (mintegy az öngyilkos összeomláshoz vezető József Attila nagyon /oy-állapot előképe) - majd a Te meg a világ és egy nagy költői pálya. KUKUCS-szempontból mégis beszélnünk kell ennek az egy versnek az utóéletéről is. Nem a költő, de a történelem sodrásában élő ember ugyanis még visszatér hozzá. 1938-ban átírva kiadja akkori kötetében. És e későbbi visszautalás a korábban keletkezett versre: ez lesz az őt üldöző „fekete legenda" kiindulópontja. Mindegy, hogy tiltakozott-e és miért nem tiltakozott a sajtóban, amikor a szélsőjobb Virradat újraközölte 1938-ban a verset. Az igazoltatási (jogi!?) eljárás ezt vitatta. A lényeg: az 1938-as, Harc az ünnepért című kötetben ő maga és átírva, részben aktualizálva leközölte. Igaz, van a kötetben más (maga a címadó vers is) 1928-as termék átirata, és igaz az is - az Ungarn, a Német-Magyar Társaság folyóiratának segédszerkesztője, Dr. Gál István tanúsítja 1945-ben - hogy a vers német fordításához a költő nem járult hozzá. De, 1944. június 28-án, az Esti Magyarország-ban Compiegne, a francia fegyverletétel apropójából Sz. L. szignóval Stefan George és az új Németország címmel George Reich-verseit emlegeti, bevált jóslatokként értékelve őket. 1933-ban, George-nekrológjában (bár jelzi a „frappáns összefüggéseket" George és Goebbels szövegei között, de) azt írja: „Hogy a költő Szabó Lőrinc, 1950-es évek, Gmk maga hogyan képzelte ideáljai Károly felvétele, PIM Művészeti tára