Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)
II. Esettanulmányok: XIX. század - Kalla Zsuzsa: Irodalmi relikviák, világi ereklyék (A Petőfi-kultusz tárgyai)
dalomnak". 5 A Társaság jól számít, ez a tevékenység teret ad az adakozásnak, a közhasznú tevékenységnek, s persze az önmutogatásnak is. 1907-ben gróf Apponyi Albertné, a kultuszminiszter nejének vezetésével főként arisztokrata hölgyekből alakul meg a Petőfi-ház-bizottság, vidéki testvérbizottságokat hoz létre, gyűjtőíveket küld széjjel, a főváros, tanintézetek, iskolák, a sajtó, pénzintézetek adakoznak a Petőfi-Ház javára. A Petőfi-Ház létesítése és leginkább a gyűjtés módszerei kiváltják a magyar társadalom másik felének tiltakozását. Ady dühödten írja: „A Petőfi-ház javára a magyar társadalom sötétebb és nagyobb fele még mindig nem unta meg a hangversenyzést. [...] Azok nem kíméltek senkit, s kultuszaikkal egy Kossuth Lajost is megbántottak. [...] Petőfi sohase lesz olyan halott, hogy fekete kriptába zárhassák. Mintha megérezte volna, hogy kik mernek valamikor az ő nevében szólni, legalább tetemét elrejtette, amikor a halállal találkozott." 46 A Népszava indulatos verset jelentet meg a Petőfi-majálison szervezett gyűjtés kapcsán. Az újságíró plebejus dühe talán túlzás, ő Petőfi-képe éppúgy is kultikus, távol áll a költő személyiségnek a valóságától, mint azoké, akiket ostoroz. A vers a „nyomorgó népköltő" nevében vádol: „A CASINO MAGYARJAIHOZ Ti fekélyek a ... majd mit mondok, Mit mondok felőletek ? Hallom, hogy most hazaffy-ésszel Bájos kis tervet szőttetek. Házat vesztek nekem 1 ? Nagyon szép. A költő, lám, ma hogy' halad! Ki országutakon csatangolt: Kap tőletek most négy falat. Kinek hazám volt csak, házam nem: Ezután palotában lakom; Itt lógnak majd „relikviáim" A szép, tapétás falakon. Kevés rongyom maradt, mert nem volt Rajtamvalómnál más alig De hát „felszentelik" most mindezt Az izomhős Pató Palik. [...] És fényes lesz a „megnyitás" majd: Ott lesz minden „magyar nemes" Szavaltok hévvel verseimből A szónoklás oly kellemes.
