Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

II. Esettanulmányok: XIX. század - Kalla Zsuzsa: Irodalmi relikviák, világi ereklyék (A Petőfi-kultusz tárgyai)

történészeknek köszönhetően egy újabb tárgycsoport bukkant föl: a Petrovicsék nagyszámú lakhelyein utólag összegyűjtött relikviák. Ez az anyag nem hagyaték jellegű. Ismerősök, szomszédok, falubeliek leszármazottaitól gyűjtenek, nehezen hitelesíthető, de történeti, szociológiai, néprajzi értelemben mindenképpen valódi tárgyakat Kiskunfélegyházán, Dunavecsén, Szalkszentmártonban. Egyedül ez utóbbi község anyaga nevezhető gyűjteménynek, a Petőfi család ott-tartózkodásának rekvizítumaiból egy egész kiállítást rendeztek. Koltón egy egészen sajátos emlékhellyel ismerkedhet meg a látogató. Itt főleg a Petőfiék látogatását megörökítő, helyhez kötődő tárgyak váltak relikviává. (A Petőfi Társaság) A Petőfi-kultusz működésének, szerkezetének vizsgálatához tekintsük át röviden a társaság történetét, figyelve a kultikus elemekre. A Petőfi Társaság hetven éves működése során többször arculatot váltott. Az 1876-tól a századvégig tartó időszakban egy baráti-irodalmi csoport által szervezett mozgalom. A századelőn a legnépszerűbb, az 1892-es év, Jókai írói jubileuma hozza meg a fordulatot, ekkor kerül hivatalosság bástyáin belül a Társaság. A nemzeti-konzervatív eszmék harcosa, a tagság egyfajta társadalmi tisztséget, presztízst jelent. A világháború utáni harmadik korszakában népszerűsége megkopik, a hivatalos ideológiát ismétli, s behúzódik az állam védőszárnyai alá. 1948-ban feloszlatja önmagát. Kérdés, hogy mi tartotta fenn ilyen sokáig ezt a társadalmi mozgalmat. Az eredeti elképzelés szerinti lap- és könyvkiadás megbukott a vidéki felolvasó-körutak iránt az érdeklődés egyre lanyhul, a Petőfi-Ház is csak létrejöttéig kavar indulatokat. Igazi sikert a felolvasások, közös lakomák, ünnepélyek - és főként a századelőn - az alapítványok hoznak, tehát a nyilvános szereplésre alkalmat adó megmozdulások. A Petőfi Társaság akciói lehetőséget nyújtottak a politikai és a kulturális élet perifériáján tevékenykedni kívánó civileknek, kívülállóknak a hazafiasság, közéletiség bizonyítására, az írók megmártózhattak a népszerűségben. A „mozgalmi" időszakban alig öt-tíz ember szervezi az összejöveteleket, később, a nagy ünnepségek korszakában külön egyletek, bizottságok, irodák alakulnak, a társadalmi hierarchiában elfoglalt helynek, tekintélynek megfelelőenjuthatnak szerephez a tagok, pártolók. Az 1876-ban alakuló társaság nem véletlenül választja Petőfit névadóul. Bár a költő emléke egyre népszerűbb - 1860-ban például Pákh Albert Vasárnapi újsága teljes rovatot szentel halála adatai közlésének, a körülmények feltárásnak, 1861-ben gőzöst neveznek el róla - születésének 50. évfordulóját se az akadémia, se a Kisfaludy Társaság nem ünnepli meg. Petőfi nevével az alapítók éppen ezekkel az irodalmi tekintélyekkel szemben akarnak zászlót bontani. Gyulai rosszmájú szavai szerint a társaság létrejöttének egyik mozgató rugója, „hogy a Kisfaludy-társaság tagjai megválasztásában egy kissé válogatósnak mutatkozott",

33 s a nem komoly munkásságú írókat mellőzi. A Petőfi Társaságban egy új generáció, egy új irodalomfelfogás keres helyet magának a közéletben. Az elnök Pe-