Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

II. Esettanulmányok: XIX. század - Kalla Zsuzsa: Irodalmi relikviák, világi ereklyék (A Petőfi-kultusz tárgyai)

Kalla Zsuzsa IRODALMI RELIKVIÁK - VILÁGI EREKLYÉK (A Petőfi-relikviák története) Aki múzeumi gyűjteményben dolgozik, jól ismeri a kutatók és a nagyközönség sajátos vonzalmát nevezetes emberek, hírességek személyes tárgyai iránt. Ezt az érdeklődést gyakorta kihasználják a kiállítások is, különösen az irodalmi múzeumokban, a könyvek és kéziratok látványát „színesíti" egy-egy, a hatáskeltésben azokat jóval meghaladó relikvia. Az alábbiakban ezt a tárgyak keltette hatást szeretném elemezni: egyrészt körüljárni a relikvia fogalmát, felhívva a figyelmet a szentkultusz és a „modern" kultuszok kapcsolódási pontjaira, másrészt egy konkrét tárgycsoport - a Petőfi-relikviák - vizsgálatával közelebb kerülni az irodalmi kultuszok sajátosságainak feltárásához. (Ez utóbbi elengedhetetlen kelléke magának a kultusz kialakulásának, a kultusz rítusainak - a Petőfi Társaság tevékenységének - és a tárgyakat őrző kegyhelynek - a Petőfi-Háznak - a bemutatása.) (Mi a relikvia?) A relikvia szó eredetileg a vértanúk testének, hamvainak maradványait jelölte, később jelentése az ún. kontaktereklyék révén kibővült, azokat a dolgokat is relikviának hívták, amelyeket a szent megérintett, használt vagy amelyek jellemzőek voltak rá. Az ereklye szó - a magyar megfelelő jelentése már jóval tágabb, nem csupán egyházi értelmű: kegyeletes okból megőrzendő tárgy. (Gyakran emlegetünk nemzeti, családi ereklyéket.) A muzeológia szóhasználata szerint a relikvia egy történeti szempontból nevezetes személyiséghez kötődő tárgy. A gyűjtés itt nem kegyeletes célokat szolgál, hanem a dokumentációt: az adott személy ízlését, életkörülményeit kell reprezentálnia e tárgycsoportnak. A kiválasztást átszínezheti egyfajta „kultikus" érzület - de ez előfordul kézirattárakban, képzőművészeti és művelődéstörténeti gyűjteményekben is -, hiszen a Jellemző" tárgyak kijelölése nem lehet mentes szubjektivitástól. A gyűjtés meghatározó szempontja a ritkaság, minél inkább visszafelé haladunk az időben, annál értékesebb kultúrtörténeti szempontból is egy-egy ereklye. A 18. századi hírességeknek bizonyára minden relikviája helyet kap valamilyen múzeumban, ugyanakkor Charlie Chaplinnek vagy John Lennonnak is csak a legnevezetesebb személyes tárgyait árverezték el mint ereklyéket. Kiindulópontként, az ereklyegyűjtés jelenségének megközelítéséhez érdemes elsőként néhány részletet megvizsgálni a Petőfi Társaság dokumentumaiból, felhívva a figyelmet a kultusz - eredetileg maga is vallási fogalom - sajátos fogalmi rendszerére, szóhasználatára: „A társaság legszentebb kötelességének tartja, hogy a Petőfi-kultuszban az ájtatoskodóknak előénekeljen, mély alázattal és nagy boldogsággal lép elő s Pozsony város dicséretével leteszi a szobor lábaihoz, leteszi ez új