Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

II. Esettanulmányok: XIX. század - Keserű Katalin: A kultusz köztes helye Kazinczy magyarországi kultusza

Plachy Ferenc: Apotheozis Kazinczy évszázados emlékére, Nyomt. Röhn. A Hölgyfutár melléklete, 1859. megteremtésének jegyében.

12 Rossz nyelvek szerint ez a kor Európa szélein a lexikonírók, nyelvészek, filológusok, irodalmárok vernakularizációjának aranykora.

13 Ezek azonban nem számolnak a történelmi tényekkel. Kazinczyt, születésének centenáriumán nem másért ünnepelték, mint hogy megformálta a nemzetet a népből, nyelvalkotó tevékenységével,

14 melynek révén a nyelv élővé vált, gondolatok és érzések kifejezésére, egyáltalán: a gondolkodásra alkalmas eszközzé, ami a nemzet életképessé tételét jelenti. Az ünnepség emlékkönyvében ezért bibliai és mitológiai metaforák Mózeshez és Prométeuszhoz hasonlítják Kazinczyt, akinek munkássága ebben az értelemben hazát teremtett. Kazinczy helye ezért nagyjaink képzelt Pantheonjában van - mondja Szász Károly verse, amit a közérzés emel majd. Efelé mutat Kazinczy újabb apoteózisa, a Hölgyfutár 1859-es melléklete, melyen őt nemtő koszorúzza, költők körében. A Nemzeti Múzeumban múködő Képcsarnok Egyesület állandó gyűjteménye 1851-ben nyílt meg Pollack Mihály Pantheon-típusú kupolával szakrálissá emelt klasszicista épületében. Vezetői célul tűzték ki egy, a nemzet nagyjainak portréiból álló galéria létesítését. Az egyesület csupán az 1860-as években juthatott hozá a Horvát István könyvtárából származó Donát-féle Kazinczy-arcképhez (1812).

15 A centenárium mégis a panteonizáció alkalma volt. A Nemzeti Múzeum dísztermében zajló ünnepségen, majd az azt követő lakomán az Európa Szálló éttermében jelen volt Ferenczy Kazinczy-mellszobra, az egykor rendelt másodpéldány, Marsaiké János által befejezve. A szoborról készült fénykép (Simonyi fényirdája) áll az emlékkönyv belső címoldalával szemben, de hamarosan önállóan is terjesztették. A Hazánk címlapjaként 1860-ban jelent meg. A centenáriumra készülve már 1857-ben megindították a gyűjtést egy emlékszobor felállítására. A Nemzeti Múzeum kertjében, e formálódó nemzeti panteonban 1861-ben ifj. báró Vay Miklós mellszobrát avatták fel.

16 A panteonizáció újkori feltételének látszik a „nagy ember" forradalmi, újító szerepe. Idézzük fel Voltaire és Rousseau halálának 1878-as centenáriumi ünnepségeit!

17 Kultuszuk ugyanis ezek szerint a francia forradalom és felvilágosodás közös ünnepe, aminek előfeltételeként az előző évben kiegyeztek republikánusok és orléanisták, hogy Franciaország végre megindulhasson a köztársaság felé vezető úton. A megegyezés eredményeként nemzeti himnusszá lett a Marseillaise (1879), majd 1880-ban nemzeti ünnep júl. 14-e, egyszerre az államé és a népé.

18 A nemzet, a köz-