Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)
II. Esettanulmányok: XIX. század - Keserű Katalin: A kultusz köztes helye Kazinczy magyarországi kultusza
Keserű Katalin A KULTUSZ KÖZTES HELYE KAZINCZY MAGYARORSZÁGI KULTUSZÁNAK TÜKRÉBEN Az irodalom kultikus tisztelete 19. századi keletű Magyarországon is. Egyetemes megnyilvánulási formáiban szerepet kap a képzőművészet: az irodalmi személyiségek felmagasztosításában, temetési- vagy emlékünnepségeiben, a kultuszszoborként funkcionáló emlékművek, szobrok felavató ceremóniáin, a kultuszhelyként értelmezhető portrégalériák vagy emlékmúzeumok létesítésében; egyáltalán a személyiség megörökítésének s a már halhatatlan megidézésének aktusaiban. Magyarországon e kultusz kibontakozása az önkényuralom idején figyelhető meg, s első, komplex példája a Kazinczy Ferenc születésének 1859-es centenáriuma alkalmából rendezett ünnepség, ami a kultusszal járó közösségi rítus minden, a későbbiekben általánossá vált és egyetemesen ismert elemét tartalmazta. Ez a közös ünnep egyúttal a költő panteonizációjának is csúcspontja. A 28 éve halott költő fizikai közelségét még biztosítják élő kortársai, eszméi-tettei nemcsak aktuálisak még, de működő, formáló erők is, noha i költő halála és életében történt felmagasztosítása már halhatatlanságo kölcsönöz nekik. E kiemelkedő esemény előzményei közé tartoznak a költőről még életé ben készült, jelentőségét érző és kifejező festett és szoborportrék (a sokszorosítottakat nem tekintve) 26-ot számlál a művészettörténet 1 , melyek között van olyan, amelyik nemesi (családi) ősgaléria részeként készült, többségük azonban már a kiemelkedő emberről szól, különösebb attribútumok nélkül, mégis jól felismerhetően mind egyéni arcvonásai, mind a „nagy ember" tekintetének mindenütt átható volta révén. J. Ender 1828ban készült Kazinczy-portréja más: íróeszközök, könyvek felsorakoztatásával reprezentálja a szellem emberét. A kép a magyar tudós társaság elhunyt tagjait megörökítő portrégalériába 1833-ban került. Ez a folyamatosan bővülő arcképgyűjtemény az első, „nagy emberek" képmásait tartalmazó együttes Magyarországon. 2 A „nagy ember" fogalma a franJohann Ender: Kazinczy Ferenc, acélmetszet, 1828. PIM Művészeti tára. Ezen a képen az író az attribútumok nélkül látható
