Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)
V. Elágazások - Kozák László: A médiakultusz
get transzformálja. így a médiákat hiába állította saját szolgálatába a hatalom, a médiák gyakorlatilag pusztán egy posztabszolútikus udvari önreprezentációt tágítottak világméretűvé - uralkodó nélkül. Fokozatosan vesztek el a személyek és történések a médiákból, és egyre inkább figyeltek saját magukra a médiák. Eco szellemes meghatározásával a neotelevíziót 14 már nem zavarta, sőt szinte követelmény lett, hogy megmutassa létezésének bizonyítékait. A média, amely sokáig az általa fikcionált valóságra terjesztette ki hatalmát, önmagát fikcionálja. így teljes pompájában tündökölhet a benne rejlő kultikus lény. A gépi nevetés, a trükkök és a műsorkonzervek eluralkodása az önismétlés apoteózisához vezetett. így az egyetlen olyan kultikus képződménnyé vált, amely önmaga kultuszát működtetni is képes. Amikor az operatőr áttör a tömegen, mögötte megfeszül a kábel: meghosszabbított köldökzsinór. Rajta a Bemondó, a Meterológus, a Sporttudósító, a Szakértő, a végén a Néző. Számára minden új ebből a világból, ezért lankadatlan érdeklődéssel figyel, míg a telekommunikáció gondoskodik arról, hogy a világ mindig új legyen. A nevezetes eseményekre kiszáll a stáb, de az események nevezetességét a TV, a Rádió vagy a Sajtó jelenléte adja. A telekommunikáció arról is gondoskodik, hogy a világ jelentős is legyen, de dokumentálni a jelentős eseményeket egyenlő a tömegkommunikációjelenlétét dokumentálni. Akár egy Mauer Dóra filmen: osztott képmezőn az egyik kamera a felvevő kamerát filmezi. Aki mindenben újat keres, valójában végtelen sorozatban teszi ugyanazt. A riporter ugyanabban az öltönyben, ugyanabból a kameraállásból látszik akár Budapestről, akár Londonból jelentkezik. A képkivágás a helyszínt megfosztja térjellegétől, és couleur locale-lá degradálja le. A televízió magyarítása, távolbalátó készülékké átkeresztelése, nem sikerült. Pedig aki a távolba lát, annak a tér nem létezik. Azzal, hogy a tér minden pontját összekötjük, értelmetlenné tesszük: a televízió negligálja a teret. Akinek minden új ebből a világból, az a gyermek. A televízió gyermekké változtatja a szemlélőt, aki ha nem figyel, a világból kirekesztetett. A televízió mindenhová követi a szemlélőt, legyen az kemping vagy kocsma. Nélkülözhetetlen, mint a Rambo-túlélőkés, mellyel bármilyen helyzetben feltalálhatja magát a használója. Bármilyen helyzet bármikor adódhat, ezért jó ha bármikor magunknál hordjuk. A televízió túlélőkés. A telekommunikáció - magábaszívta média sajátos önjelentőségre tesz szert. Mintája lesz az életnek, „A nevezetes eseményekre kiszáll a stáb, de az események nevezetességét a TV, a Rádió vagy a Sajtó jelenléte adja" - fotóriporterek sorfala egy médiatüntetésen