Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

IV. Kitekintés: irodalmi kegyhelyek a nagyvilágban - Dávidházi Péter: Könyvtár, múzeum, szentély (A Folger Shakespeare Library szimbolikus jelentése)

kor megráznak egy kis harangot, jelzendő a társalgás végét, s a kézikönyv külön felhívja a figyelmet arra, hogy ennek haladéktalanul illik engedelmeskedni, mégpedig „a házvezető személyzet iránti előzékenységből". Hát igen, tudnunk kell, mivel tartozunk a kevésbé kiváltságosaknak. A pontosság a királyok udvariassága. Noblesse oblige. S még inkább: viselkedjünk úgy, mint aki csakugyan méltó rá, hogy néhány perc múlva visszatérjen a szentélybe. A Folger Shakespeare Emlékkönyvtárt megvizsgálva igazat kell adnunk Cassirer általános tételének: a nyomok arra mutatnak, hogy az animal symbolicum járt itt. Építészeti, keletkezéstörténeti és életmódbeli sajátosságaival ez a könyvtár ellentmond a puszta funkcionalizmus szűkös elvének. Különféle szimbólumok közös nevezője: kulturális, politikai és szakrális jelképeket egyesít, szétválaszthatatlanul. Hatásukra a látogatónak, akár meg tudja fogalmazni, akár nem, éreznie kell, hogyan illik itt viszonyulnia Shakespearehez, Angliához és Amerikához, a tudományhoz és a kultúrához, szinte az élet egészéhez. A könyvtár negyedévenkénti újságjának legújabb száma, 1993 tavaszán, nem véletlenül köszönti olvasóit egy nagy címlapfotóval, amelyen az igazgató, Werner Gundersheimer épp az V. Henrik egy példányát adja át Bili Clintonnak, az Egyesült Államok új elnökének, aki a könyvtár évnyitó ebédjének díszvendégeként elégedett mosollyal veszi kézbe a szép kötetet. Ez az intézmény minden ízében egy világszemléletet igazol, s egy világszemlélet által igazolódik, azaz kölcsönösen vállalják és támogatják egymást, ritkán látható erővel és magabiztossággal hirdetvén közös értékrendjüket. Aki elfogad egy vendégkutatói ösztöndíjat, ide belép s itt kutat, az írjon bár mégoly felforgató célzatú tudományos művet, valahol önkéntelenül leteszi hálás és igazoló obulusait e hagyomány alapzatára. S ez még akkor is rendjén való, ha elmenőben a Puck szobor játékos búcsúfintorából és gonoszkodó idézetéből szörnyű sejtésünk támad arra nézve, hogy maga Shakespeare talán mit gondolna minderről. „Lord, what fooles these mortals be!" A könyvtár igazgatója és Bill Clinton