Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

III. Esettanulmányok: XX század - Szerdahelyi Zoltán: Egy élő kultusz nyomában (Megjegyzések Hajnóczy Péter írói utóéletéhez)

hólizmus itt mint az adott viszonyok között egyedül lehetséges becsületes választásnak a példája jelenik meg, másfelöl azonban A fűtő vagy A véradó c. novellákban e szembenállás jobbító küzdelemmé, egyfajta megváltó szereppé való kiterjesztése is megfigyelhető. (A megváltó attitűd természetesen fordul azonban - ha a csoda, a mágikus látomások által oldva is -, a társadalmi környezet idegensége, értetlensége okán: sikertelenségbe, reményvesztésbe.) Ha az olvasó az első két kötet írásainak eme - csupán vázlatosan sorolt -jellemzőinek s a fülszövegeknek az összehasonlításával még nem érzett volna rá eléggé az író és műveinek tényszerűen is(!) szoros közelségére, akkor a harmadik kötetben maga Hajnóczy Péter figyelmezteti erre. A halál kilovagolt Perzsiából c. kisregényben ugyanis az adatok, a tények szintjén még nyilvánvalóbbá válik a főhős s a könyv írójának hasonlósága. Ennek leginkább szembetűnő jele, hogy az eddigi hősök - például Márai, vagy M - nevét itt már az íróra egyenesen utaló „H. P." szignó foglalja el. Mélyebb, kompozíciós vonatkozásokat hordoz azonban a mű megírásával kapcsolatos gondolatok és gondok szándékos fedetlenül hagyása, de ama családi alapnak apja felmenőin át történő említése is, melyet mindketten példának éreznek: ,,Az öreg citoyen segítségét érezte - ha nem is gondolt mindig erre a segítségre, de nem is volt rá szükség; miként a ház betonból készült alapjaira sem gondol az ember fűtött szobában; de ezek az alapok tüzetes és gondos munkával készíttettek, amelyek nemcsak öt, de a gyermekeit és azok gyermekeit is kiszolgálni képesek, mert ez a történelmi időt átívelő alap, amely a magyar jakobinusok szabadságeszményeit és példának okáért Hajnóczy József morális tartását adják örökül az utódoknak..."

4 Ebben a kisregényben tehát az író-hős a maga önmegvalósító küzdelmét egy sajátos történelmi kultuszsorba emeli be. Az 1789-es francia forradalom alapeszméiben ill. ősének eme eszmevilág védelmében elszenvedett mártíriumában találja meg azt az erőt, mely magányos vállalásában segítheti. Mindemellett megemlítendő az is, hogy már a megelőző kötet címadó novellájában, az „M"-ben fontos jelét látni az írói kultuszképzés másik területének, a művészelődökre való hivatkozásnak - mely ezúttal a hőst felvállalt példaképével, a „Vulkán alatt" írójával, Malcolm Lowryval történő azonosulásig is elviszi. A Perzsiában Hajnóczy aztán kibővíti a hőse alkoholizmusának s művészi képességének összefüggéseire figyelmező önigazoló névsort azáltal, hogy Malcolm Lowry mellett a magyar- s a világirodalom egy sor alkotóját megidézi Adytól Cholnoky Lászlón át Poe-ig, Ken Kesey-ig s a perzsa Szadek Hedaját-ig (hogy csak néhányra hivatkozzam). Tehát a művek nagyobb részében megjelenő alanyiság s a választott elődök tiszteletének egymást is erősítő kultuszképző hatása együtt jelentkezik az írásokban. Az író műveiben tetten érhető - s az önkultusz irányába is ható - kultuszképződés másik oldala magához az alkotói módszerhez köthető. A Hajnóczy-írások egy része ugyanis önmagában vett kultikus műként is felfogható. Ide sorolható a francia nouveau romanos technikát idéző (nálunk „automatikus novellák"-nak nevezett) írások mindegyike a bennük megvalósuló sajátos, a körforgás-elmélethez köthető időrendje, kultikus