Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

III. Esettanulmányok: XX század - Takács Olga: Gyóni Géza kultusza szülőföldjén a hatvanas-hetvenes években

A helytörténeti gyűjteményben több ezerre duzzadt az újságkivágások száma: hatalmas dossziékban, szakszerűen elrendezve, katalogizálva kerültek az egyre növekvő számú érdeklődő kezébe. A szóbeli emlékezéseket lejegyezték, a kapott kéziratokat (köztük verseket, Gyóni angolból készített versfordításait), leveleket, meghívókat, cikk-fogalmazványokat, kottákat is feltárták tanárok, muzeológusok, lelkes középiskolások (gimnázium és postaforgalmi technikum működik Dabason), olykor amatőr módon, de élvezettel kóstolgatva a filológiai munka érdekességét. A rendszeresen, évenként megrendezett Gyóni Géza-vetélkedők anyaga változatos, a helyi ismeretekre is támaszkodó volt, és a résztvevők nagy lelkesedéssel tettek eleget a vetélkedőkben kívánt követelményeknek. A községi tanács művelődésügyi osztálya, a Hazafias Népfront szívesen adakozott a vetélkedők nyerteseinek tisztes megjutalmazására. A képzőművész hajlamú fiatalokat foglalkoztató kör tagjai felkutatták a Gyóni Gézára vonatkozó ábrázolásokat, festményeket, rajzokat, szobrokat (említettem a költő különlegesen jó megjelenését, vonzó külsejét), s helyet kívántak ezeknek az alkotásoknak. Maguk is készítettek egy-egy jellegzetes képet a gyóni temetőről, a szülőházról, a fogságban készült fényképek alapján a „rab vackokon" senyvedő költőről, az aprócska fényképek alapján a nevezetesebb helybéli múzsákról. A gimnáziumban működő énekkar a Gyóni Géza-esetekre betanulta a Lányi Viktor, Lavotta Rudolf, Mindszenti Ödön, Szirmai Albert, Peskó A gyóni szülőház