Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

III. Esettanulmányok: XX század - Kabdebó Lóránt: Egy vers vágóasztala (Szabó Lőrinc fekete kultusza)

rinc költészettörténeti kulcsjelentősége: az itt leírt váltás nem témaváltás (csak részben), hanem szemléletváltás. Az 1927-28-as költői válsága nemcsak az erő-kultusztól való elfordulást jelenti, hanem a költészet célját látja ekkortól megváltozottnak. „Újak ezek a gondolatok? Költővel szemben nem ez az igény. A helyzetek újak." - írja Illyés a Te meg a világ megjelenéséről. Csakhogy a továbbiakban a „rai-nek és a hogyan-nak hibátlan összeforrasztásáról" beszél. Mintha a hagyományos költészet-modell élne tovább, tökéletesedne. Azt hangsúlyozza Illyés, ami az ő gyakorlatában túlélte Szabó Lőrinc diadalmas váltását, József Attila tragikus váltásigényét: a mi nem változik, a hogyan-t pedig ehhez mintha csak formai problémává sűrítené Szabó Lőrinc. Pedig a mi (a versek témájának) részbeni változatlansága mellett a hogyan nemcsak mint forma, hanem mint szemlélet is változik. Tehát továbbra is pénz, szegénység, lázadás, test, érzékiség, erő, erőszak lesz a vers témája (legfeljebb a témák arányán változtatva) csakhogy ez a témasor ekkortól alkalmassá válik esztétikai és létviszonyok átgondolására, kifejezésére, átélésére. A vers elveszíti pragmatikusan külső hatásra irányultságát és a tájékozódás, az összehasonlítás, a gondolati dimenziók egymásban megmérésének (Szabó Lőrinc-i metaforával: „tükörszínjátékának") színhelye lesz. s mi eddig külön pillanat volt, lett most együtt és folytatás. Minden ember egy és ezer, mindenki egy mindenkivel, egyszerre egy és más, amíg minden részlete külön él, mert, valahol mind él, amit tett, mondott, gondol és beszél. Mindez pedig már a Te meg a világ előttről előlegezi a Tücsökzene költészettörténeti alaphelyzetét, amelyben a korábbi szubjektum-objektum ellentétre épülő monológ (vezér-elv) oldódik fel egy, a költő önmagyarázatában „szubjektív individualizmusnak" nevezett, valójában a létezést egyfajta szinkron dialógusban, „örök Jelen"-ben feltételező poétikai szemléletben. De, hogy a Mindenség is csak egy Költő Agya, úgylátszik, igaz. (Zárójelben: így tekintve meg kell gondolnunk eddigi Tücsökzene-interpretációnkat is: nem visszalépés a Te meg a világ a másságot feltételező és átélő filozófiai meghatározottságához képest, nem a klasszikus modernséghez való átpoétizált (egyszerre realista és kontemplativ) visszalépés - hanem éppen a Te meg a világ vershelyzeteiben kidolgozott módszer alkalmazása, beteljesítése. A Te meg a világ a fiatal ember