Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

I. Kultusz és múzeum - Praznovszky Mihály: Az irodalmi emlékhely mint a kultusz egyik intézménye vagy szentélye

közvetlen isteni eredet szentségét és fenségességét, a megérintettség állapotát hivatottak szolgálni és jelezni. Nagyjából így néz ki ma is ez az irodalmi emlékháznak nem, de irodalmi templomnak inkább nevezhető épület és szakrális hatását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy itt soha hangos szó nem hangzik el, az is lábujjhegyen jár körbe a „főhajóban", aki életében nem olvasott el egyetlen sort sem Kazinczytól.

8 A kiskőrösi ház természetesen csak kicsiny része a Petőfi-kultusznak, de mint olyan, az irodalmi muzeológiai kultusz érzékletes példája. Véleményem szerint magának az épületnek múzeummá-templommá emelése mindenképpen összefügg azzal a gondolattal, amit Tverdota György fogalmazott meg ugyan József Attiláról szólván: ,,a kultuszképződésben a tragikus eseménnyel való foglalatoskodásnak kulcsjelentősége volt." Ez József Attilánál az „öngyilkosság miatt érzett megdöbbenés, a belőle sarjadt kollektív bűntudat és felelősségkeresés."

9 Valahol ugyan az érezhető a Petőfi ház körül hamar kibontakozó kultuszban is: az „énhelyettemhaltmeg", , ,énéletbenmaradtamdeőéletétáldoztaahazáért" lelkiismeretfurdalás-motívum - nem egyszer persze erőltetetten, igen korán már zarándokokat vezetett a házhoz. S innen az a muzeológiai kérdés már igen messze vezetne: „miattam", „helyettem" - s utána „értünk" - mindegyik eltérő jelentéstartalmú, irodalmi és politikai vonzatú. Itt már beszélni kellene az „írói hivatás szakrális értelmezésének" problémájáról, illetve egyértelművé válik a kérdés: „milyen előzmények révén válhatott nálunk a költő alkalmassá politikai Petőfi Emlékmúzeum, Kiskőrös