Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

III. Esettanulmányok: XX század - Tverdota György: A nekro-logika (József Attila halotti búcsúztatói)

halottbúcsúztató cikkben. Az Est a költő halálát beharangozó hírének végén a Kész a leltár című verset közölte, amelynek záró sora: „Eltem - és ebbe más is belehalt már"; a következő kommentárral: „A költemény az író zaklatott életére tekint vissza és már az előre sejtett halál hangulatával záródik."

34 Fontos szerepet játszott a méltatásokban a költő egy félbemaradt versfordítása Victor Hugo: Ultima verba című verséről. Ez a Louis Bonaparte ellen írott politikai vers azért jutott ehhez a kiemelt helyiértékhez, mert állítólag József Attila öngyilkossága előtt nem sokkal ezt a költeményt kezdte fordítani. Másrészt a mű első sora: „La conscience humaine est morte", ha így fordítjuk: „Az emberi értelem halott", a költő elmeállapotára vonatkoztatható volt a végzetes tettet megelőző órákban. Végül pedig, a vers címe: Ultima verba, ha Utolsó szavakként adjuk viszsza magyarul, akkor mintegy József Attila számunkra küldött utolsó üzeneteként fogható fel.

35 Hasonló okokból közölte a Makói Újság nekrológja a költő A bátrak című Makón írott zsengéjét, amely a választott halál, az öngyilkosság hőseit dicséri, s a versközlést a következő mondatokkal vezette be: „élete mi más volt, mint folytatólagosan elkövetett' öngyilkossági kísérlet. Erről szól egyik Makón írt verse".

36 Pálóczi-Horváth György, a Kései siratóhoz a következő kommentárt fűzte: „így fejeződik be József Attila egyik leghíresebb verse, a „Kései sirató", amelyben a zseni szikrája mellett már felvillan az őrületé is." Majd Pálóczi-Horváth kiemelte a vers utolsó sorait: „Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül, / Ebbe fog belehalni.", és hozzáfűzte: „Ami a torkot összeszorítja: hogy rövid volt a küzdelem vagy hamar jött a kibékülés."

37 A gyászoló versértelmezések repertoárjába belekerült a Nem emel fól, utolsó két sora kapcsán: „Vizsgáld meg az én ügyemet, / mielőtt magam feláldoznám".

38 A Költőnk és kora, mint halálfélelemmel és kívánással telt vers, szintén nem hiányozhatott. A „Lágyan ülnek ki a boldog / halmokon a hullafoltok / Alkonyul" sorokhoz Nádass József például a következő kommentárt fűzte: „Az ő összetört testén is már kiültek a hullafoltok". De, mint láttuk, már Ignotus Pál nekrológjában is erre a költeményre történt utalás: „aki, a Te szavaddal szólva, lelked léggömbjét eltoltad tested kosarától, hogy az Anyához, a nagy Űrbe felszálljon".

39 Az Ülni, állni, ölni, halni című költemény mint a tragikus előérzet bizonyítéka került be a repertoárba, a „Vonat elé leguggolni" és a „Kalapom a sínre tenni" sorok miatt.

40 A gyász behatolását a műértelmezésbe, a tragikus életútnak a versek hátterébe történő vetítését azonban alighanem Szerb Antal fogalmazta meg a legmeggyőzőbben: „József Attila szörnyű halállal halt meg. Halálára felfigyeltek azok is, akik egyébként nem szoktak tudomást venni a költők létezéséről. Halála által a ,költő' szó megint sötétebb és határozottabb körvonalat nyert. És költészete csak ezáltal vált befejezetté, autentikussá és végérvényessé. A költő mindig arról beszélt, hogy szenved, ,nagyon fáj', nem lehet elviselni - most bebizonyult, hogy valóban nem tudta elviselni. Megdöbbentő pontossággal állapította meg „leltár'-ának végén: ,Éltem és ebbe más is belehalt már.' Valóban belehalt. Költészete és sorsa olyan tragikus módon összefonódott, mint csak az egy Petőfi élete és műve. A