Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

III. Esettanulmányok: XX század - Csaplár Ferenc: Kassák, a próféta (Fejezet egy kultusz történetéből)

1921-töl kezdődően sorra írták Kassák előtt tisztelgő, neki hódoló versüket.

16 A szertartásrend másik eleme Kassák ruházatának, hajviseletének utánzása volt. E külsőségekben nemcsak Illyés és egyetemi társai követték mesterüket. Balogh Edgár az 1920-as évek második felére visszaemlékezve olyan Eötvös kollégistákról ír, akik nyakkendő nélkül jártak, s akiket „Kassák-katonáknak" nevezett mindenki. „Kassák-katonák", „feltétlen meghódolok" a felvidéki sarlósok között is voltak. Balogh Edgár közülük kettőt név szerint is említ: Peéry Rezsőt és Brogyányi Kálmánt.

17 A Kassák hívő Eötvös kollégisták és sarlósok a kultusz harmadik hullámával léptek színre. E hullám előidézője Kassák önéletírása és a Napok, a mi napjaink című regé- Kassák Lajos, Bécs. 1920-as évek, nye volt. E két mű, különösen az PIM Művészeti tára Egy ember élete vonzó életprogramot és magatartásmintákat kínált a kurzus világa ellen lázadozó diákoknak és ifjúmunkásoknak. 1927 elejétől ismét megindult a zarándoklás, ám most már nem Bécsbe, hanem az emigrációból hazatért Kassák Budapest, Sziget utca 16. szám alatti lakásához vagy kávéházi asztalához.

18 Az önéletírás támasztotta kultusz jeleként a Nyomdász Szavalókórus tagjai közül többen vándorútra keltek. Egyikük, Kis Ferenc a következőket írta: „maholnap olyan megvetendő lesz, aki otthon marad, mint a háború alatt, aki nem volt katona".

19 A sárospataki tanítóképzőben tanuló Andreánszky István is Kassák példáját kívánta követni. „Közöltem barátaimmal - emlékezik -, meglátjátok, beleköpök az iskolapadba, átmegyek a határon, csavarogni fogok az emberek között."

20 Az új hódolók, akiket Kassák legalább annyira lenyűgözött, mint a régieket, s akik - mint Vas István írja - „a hivatásos próféta megfelelő felszerelésének" tekintették a Kassák által viselt fekete ingeket és kalapokat,

21 kibővítették a kultusz szertartásrendjét. Évről évre megünnepelték mesterük születésnapját.

22 Hogy erre már 1927-ben sor került, arról Kassák Jubéium című kollázsa és „Virágos fa az én negyven évem" kezdetű számozott költeménye tanúskodik. A szertartásrend másik új eleme volt az úgynevezett „körúti séta". A kávéházból késő este hazafelé tartó Kassákot legalább a Nyugati pályaudvarig mindig elkísérte a tanítványok beszélgető, vitatkozó csoportja.

23 Vas István leírásából ismerjük a „propagandának" nevezett szertartást. A Munka-kör tagjait a hétvégi túrák során „elrendezett alakzatba" állították, és lefényképezték úgy, hogy mindegyikük „a Munka egy-egy számát tartja feltűnő pajzsként maga elé".

24