Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)
III. Esettanulmányok: XX század - Kelevéz Ágnes: A pályakezdés önmítosza Babits Angyalos könyvében
MH^ At4 tut A^w 04, '•M'V /«V er Arany-centenárium alkalmából Arany életéből címmel Babits tanulmányt közöl a Nyugatban, melyben felhasználja szakdolgozatának egy másik részét, az Őszikék korszakát elemző fejezetet. A 17-es cikk gépiratának sorai közé ragasztja a régi kutyanyelveket, melyeken többek között ez, a mi szempontunkból igen fontos részlet olvasható: „Arany kéziratában (a Kapcsos &örayi>ben!) minden őszikének pontosan alájegyezte idejét: a hó- és napszámot." 2 1906 tavaszán, nyarán tehát már a Kapcsos könyv ismeretének birtokában állítja össze Babits verses füzetét. „Arany az, akit legjobban irigylek a világon..." - visszhangzik fülünkben. A formai hasonlóság tudatos rájátszás eredménye. Ahogy hajdanában vadászat előtt erős állat bőrébe burkolództak a törzs tagjai, abban híve, hogy így ők is erősebbek lesznek, talán Babits is ehhez hasonló módon félig játékosan, félig mitikus tisztelettel - Aranytól remél útravaló ösztönzést, bátorságot és ihletet. Az Angyalos könyvet lapozgatva, a leveleket olvasva kultusznak és önkultusznak ezt az érzelmileg túlfűtött szintjét néha megmosolyogjuk, de a mosoly mellé elfogódottság is járul, hiszen az eljövendő költősors mítoszának megalkotását a létrejött életmű meghatározó jelentősége visszamenőleg hitelesíti, s ma már az lehetne külön tanulmány tárgya, hogy milyen valódi kultusz alakult ki Babits alakja körül már életében, illetve az 50es 60-as évek kultúrpolitikája által milyen irányított ellenkultuszok kaphattak erőre halála után. Arany János „Kapcsos könyv"-ének 27. fóliója, Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára