Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

III. Esettanulmányok: XX század - Kelevéz Ágnes: A pályakezdés önmítosza Babits Angyalos könyvében

Kelevéz Ágnes A PÁLYAKEZDÉS ÖNMÍTOSZA BABITS ANGYALOS KÖNYVÉBEN A kézirat a textológus és muzeológus számára feldolgozandó, adathordozó anyag. Dokumentum, amelynek forrásértéke van: leltározni kell, számokkal ellátni, idö- és ábécérendbe tenni. A kézirat azonban ennél több is, más is. Több éves szövegkritikai munkám után még mindig tagadhatatlanul megdobban a szívem, ha egy-egy kedvenc versem Babits által papírra vetett változatát fogom a kezembe, vagy meglátom Kosztolányi zöld tintával írt sorait. A múzeumlátogató is áhítattal néz az eredeti példányra, ereklyeként tiszteli, mely magán viseli a költő keze nyomát. Az irodalmi mű kézirata azért más és több a tárgyi relikviánál, azért övezheti megkülönböztetett tisztelet (gondoljunk csak a horribilis összegekért elkelt kéziratokra vagy a falra kiakasztott, bekeretezett szövegekre), mert azon túl, hogy a tisztelt költő személyes tulajdona volt, egyben a költői lét legfontosabb pillanatát is rögzíti - a mű leírásának, sőt gyakran keletkezésének pillanatát. Az írásképből következtethetünk a művész hangulatára, nyomon követhetjük az alkotás folyamatát. Ezért népszerűek a fakszimile kiadások, melyben az olvasó talán a javításokat, betoldásokat nézegeti a leghosszabban, úgy érezve, hogy szinte személyesen celebrálhatja a mű születését. Az író halála után egy-egy kéziratot jószerivel nemzeti ereklyeként tisztelnek. Legjellemzőbb példa Petőfi Nemzeti dala, melynek írásképe úgy hozzátartozik vizuális kultúránkhoz, mint történelmi ismereteinkhez a mohácsi vész évszámának ismerete. Az utóbbi éveknek ebből a szempontból érdekes jelensége, hogy a több mint 30 évig tartó tiltás terhe alatt milyen kultikus jelentőséget kapott Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verse. Poszter nagyságúra növelt kézirata például végigkísérte a rendszerváltást követő, népszerű, helytörténeti Sztá-lin! Rá-ko-si!

1 kiállítás termeit; a sokáig még zárt anyagként is veszélyes felvétel pedig több hangszóróból felerősítve, egy korszak elleni tiltakozás legfőbb szimbólumaként hangzott el Nagy Imre temetésén, a Hősök terén. Két évvel később, a Petőfi Irodalmi Múzeumban pedig az Illyés emlékkiállítás

2 egyik fő motívumaként szerepelt a költemény. Az ötvenes éveket idéző terem közepén, egy börtöncellára emlékeztető szűk, sötét, belső térbe lépve, s így fotócellák által észrevétlenül beindítva az elrejtett magnószalagot, a látogatót egyszerre fogadta az író váratlanul felhangzó szavalata (mintha az Ur hangját hallanánk), és a vers kéziratának felülről, szinte misztikusan megvilágított, külön könyvtartón álló, lapozgatható kézirata (mintha értékes kódexet vagy bibliát látnánk magunk előtt). Az írók maguk különböző módon viszonyulhatnak saját kézirataikhoz. Karinthy kávéházakban, olykor szalvétákra körmölve írta műveinek nagy részét. Nem becsülte semmire ezeket a kéziratokat, egyszerű munkaeszköznek, hulladéknak tekintette őket, mivel a „Nagy mű" megírásá-